Úgy tűnik, mégiscsak érnek valamit a nemzetközi környezetvédelmi intézkedések: a BBC azt írja, 30 év után most sokkal kisebb lehet az ózonlyuk, mint korábban.
A Kopernikusz Atmoszféra-figyelő Szolgálat (CAMS) tudósainak adatai szerint
az Antarktisz feletti lyuk idén nem nyílt ki akkorára, mint általában szeptember közepén szokott. Ez pedig mindenképp jó hír.
Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy az ózonlyuk nem szűnt meg teljesen, és a nagysága évről évre változik. Míg tavaly 20 millió négyzetkilométerre becsülték a méretét, idén 5 millióra, 2017-ben viszont éppen csak átlépte a 10 milliót. Az ózonréteget folyamatosan figyeli a CAMS, a műholdak révén begyűjtött adatokból pedig számítógépes modelleket készítenek.
A sztratoszférában az ózonkoncentráció csökkenését és az ózonlyuk képződését évente összetett meteorológiai és kémiai folyamatok okozzák. Az alábbi, 2019 februárjában közzétett, 3D-s animációban az ózonlyuk állapota látható 2018. július 7. és 2019. január 2. között:
1987-ben szeptember 16-án született meg a montreali jegyzőkönyv, az a nemzetközi egyezmény, amit az ózonra káros gázok kibocsátásának csökkentésére hoztak létre. A BBC szerint valószínű, hogy ennek a protokollnak a követése a mostani eredmény, de néhány tudós nem ért velük egyet.
A kutatók úgy tartják, az antarktiszi ózonréteg 2060-ra regenerálódhat olyan szintűre, mint amilyen az 1970-es évek előtt volt.
Az ózonrétegnek nagy, egyfajta pajzs szerepe van a Nap veszélyes ultraviola-sugárzásának kivédésében.
Az Athmosphere Monitoring Service összeállítása a 2003 és 2014 közötti időszakról:
