A hazánkban is honos erdei ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii) példányai segítségével tárták fel azt a módszert, ahogy az épp kicsírázott magoncok segítséget kapnak.
A növényrajongók számára nem jelent újdonságot, hogy a orchideafélék gombák jelenlétében tudnak csak élni és szaporodni. Ahhoz, hogy a porszem-szerű magvaik kicsírázhassanak, szükség van a velük közösségben élő gombákra – egy új kutatásban azt bizonyították a Sheffieldi Egyetem szakemberei, hogy e gombafonalakon át a kifejlett orchidea tápanyagokkal látja el a közelében lévő magoncokat.
Az erdei ujjaskosbor együtt élő gombatársa a Ceratobasidium cornigerum nevű faj, amelynek föld alatti gombafonal-hálózata szolgál az orchidea fejlődésének segítő társaként. A kutatók arra jutottak, hogy e gombafonalakon át az „anya” orchidea tápanyagokat juttat a közelében kicsírázott magoncnak, afféle növényi „szülői gondoskodásként”.
Ezzel a magonc olyan előnyös helyzetre tehet szert, ami a környezeti erőforrásokért folyó versenyben más, közeli növényekkel szemben jobb induló pozíciót biztosít a kis orchidea számára.
Az orchideák magvait nem veszi körbe olyan tápláló szövet, amelyből a kikelő magonc élete első heteiben tápanyaghoz jutna, mint például a borsó vagy a gabonák magvainál, a mi nagy szerencsénkre.
Ceratobasidium cornigerum gomba. Forrás: WIKIMEDIA COMMONS
A kutatók laborkörülmények között vizsgálták meg az ujjaskosbor már kifejlett, fotoszintetizáló zöld növényeit és a közelükbe ültetett kicsírázott, klorofillt még nem tartalmazó magoncait. A kétféle növényt a szimbionta gomba fonalai kötötték össze egy erre alkalmas tápközegben.
A kifejlett növényt olyan szén-dioxiddal táplálták, amiben 14-es szénizotópok voltak, így követni lehetett, ha a benne termelt tápanyag átkerült a magoncokba (a „normál” szén a 12-es izotóp, vagyis a környezetből elsöprő többségben ezt vennék fel). Egy idő elteltével aztán megvizsgálták a magoncokban lévő szén milyenségét.
