Tavaszi reggelek alighanem egyik legvirgoncabb, legvidámabb és legváltozatosabb hangú madara a seregély. A Körös-Maros Nemzeti Parkban a kardoskúti Sóstói-telepen is igen gyakori vendég. Dala csicsergéshez hasonlító, vidám és jó kedvre derítő ének, már csak azért is, mert már február végén megszólalhat a tavasz egyik korai hírnökeként.
Azt már kevesebben tudják, hogy jellegzetes saját énekén, hívó- és riasztóhangjain kívül remek utánzó képességével a fészke környékén fellelhető hangokat (pl.: autók riasztója, tyúkok kotkodácsolása, ajtók vagy kapuk nyikorgását) is igen hamar megtanulja. Kifejezetten élethűen tudja utánozni más madarak énekét is. Ha például márciusban meghalljuk a nyári kertekből jól ismert „Huncut a bíró!” strófát a sárgarigó kottájából rögtön tudhatjuk, hogy a seregély színesíti előadását. A sárgarigók ugyanis jellemzően április végén, májusban érkeznek vissza telelőterületeikről.
A seregély már kora hajnalban megkezdi énekét. Bár el-elhallgat napközben, este annál nagyobb buzgalommal tartja hangversenyét. A vidám hangú madárban egészen tavasztól a téli fagyok beálltáig gyönyörködhetünk. Késő ősszel többezres példányszámban, gyakran bíbicekkel vegyes csapatokban láthatjuk a pusztán. Sokáig kitartanak, csak a legszigorúbb hidegben húzódnak délre és az első enyhüléssel már vissza is térnek.
A cikk borítóképét kézítette: Daróczi Csaba (Beszállás)
Fotó: Vízi Éva Rozália
