Gyakrabban térhetnek vissza az apokaliptikus esőzések a Földközi-tenger térségében
2023.12.01.Forrás: Másfél fok
50%-kal intenzívebbé és 50-szer valószínűbbé tette a klímaváltozás a szeptember eleji apokaliptikus esőzéseket Líbiában, mint ha az az ipari forradalom előtti időkben, 1,2 Celsius-fokkal alacsonyabb globális átlaghőmérséklet mellett történt volna. De nincsenek jobb kilátásai Spanyolországnak, valamint a Daniel vihar által sújtott többi országnak (Bulgária, Törökország és Görögország) sem, mert az újabb attribúciós vizsgálatok összefüggést mutatnak ki az egyre hevesebb csapadéktevékenység és a klímaváltozás között. Azaz minél inkább erősítjük a globális felmelegedést, annál gyakrabban és intenzívebben következhetnek be ezek a szélsőséges időjárási események. Bár a csapadék az egyik legváltozékonyabb meteorológiai elem, Magyarországon is a nyári nagycsapadékok növekedését valószínűsítik a szimulációk, ha nem tartjuk be a Párizsi Megállapodást. A korai figyelmeztető rendszerek (és egyáltalán a tájékoztatás, tájékozódás), az átgondolt település- és infrastruktúra tervezés vagy városainkban a kék-zöld infrastruktúra mind segíthetnek minket az alkalmazkodásban, de csak egy bizonyos pontig. Ilyen emberi és gazdasági veszteségek mellett a megelőzés és a kibocsátások csökkentése is ugyanolyan fontos, ha a jövőben is szeretnénk tudni alkalmazkodni.
Szeptember elején heves esőzés sújtotta a Mediterráneum több országát: először Spanyolországot, majd a Daniel cut-off ciklon Bulgáriát, Görögországot és Törökországot, a legsúlyosabban pedig Líbiát érintette. Görögországban a károkat (a hosszú távú hatásoktól függően) 2-5 milliárd euró közöttire becslik, Líbiában pedig az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatalának (OCHA) friss adatai szerint 4352-en meghaltak, több mint nyolcezren eltűntek és több mint 40 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát. Beszédes, hogy a humanitárius segítségnyújtás most, két és fél hónappal a katasztrófa után is tart, mert még nem tudtak minden érintettet elérni.
A World Weather Attribution oldalán megjelent, görög, amerikai, holland, német és brit kutatók által jegyzett, korábbi méréseket és klímamodelleket is alkalmazó elemzés szerint kimutatható az összefüggés a növekvő intenzitás és a gyakoribb visszatérési idők, valamint a melegedés között. Azaz több és intenzívebb ilyen eseményben van részünk egy 1,2 Celsius-fokkal hűvösebb klímához (azaz az ipari forradalom előtti időkhöz) képest. Mint minden modellezés esetében, itt is vannak bizonytalansági tényezők, attól függően hogy adott területre mely adatokat és milyen paraméterek szerint vizsgálunk, de mint számos meteorológiai változónál, így itt is megfigyelhető a tendencia, hogy a globális felmelegedés erősödésével gyakoribbá és intenzívebbé válhatnak a szélsőséges időjárási események, akár az olyan, rendkívül ritka, 300-600 évente bekövetkező esőzés is, mint Líbiában.
Illusztrációk: Lantos Réka
Mi várható Magyarországon?
“Az elmúlt 52 év megfigyelései alapján a 20 mm feletti nagycsapadékok száma május és szeptember között enyhén (átlagosan egy nappal) növekvő trendet mutat. Ha az ennél szélsőségesebb (30 mm és afeletti) értékeket vizsgáljuk, akkor a területi kiterjedésben és az intenzitásban is növekedés figyelhető meg: az elmúlt 25 évben az ország legalább 40%-át érintő ilyen extrém eseményre korábban nem volt példa, illetve a területi átlagban hullott 45 mm feletti extrém csapadékok is megduplázódtak a megelőző 25 évhez képest.” – írták korábbi, az extrém nyári nagycsapadékokkal foglalkozó elemzésükben Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE meteorológusai a Másfélfokon.
“Mint általában a csapadék kapcsán megjegyezhető, úgy az évtizedes vagy évek közötti változékonyság továbbra is jellemző az extrém nagycsapadékokra is. Ha azonban a jövőt vizsgáljuk a különböző kibocsátás-csökkentési forgatókönyvek (optimista – betartjuk a párizsi klímacélokat; pesszimista – a mostani kibocsátások folytatódnak) szerint, akkor a század közepétől élesen elválnak a jövőképek. Ha sikerül 2 Celsius-fok alatt tartani a globális felmelegedést a század végéig, akkor számottevő változás nem (legfeljebb 10%-os növekedés) várható a mostani helyzethez képest. A pesszimista forgatókönyv szerint azonban ez elszállhat a század közepétől: országosan 40-50%-kal több ilyen eseményre kell felkészülnünk, és inkább a csapadék kissé intenzívebbé válása várható, semmint a területi kiterjedés növekedése. Különösen kitett a Nyugat/Délnyugat-Dunántúl és a főváros tágabb térsége: Budapesten a növekmény akár 50-70% feletti is lehet a jelenlegi helyzethez képest.” – jegyzi meg Szabó és Pongrácz.
Többről van szó, mint árvízről és sárlavináról
A villámávizeken, földcsuszamláson, infrastrukturális károkon, szélsőséges esetben haláleseteken túl a szélsőséges időjárási események egyben regionális és globális kihívást is jelentenek a klímamigráció miatt.
“A klímamenekültek számának növekedése okozta nyomás, feszültség, a humán biztonságot fenyegető egyik legnagyobb 21. századi kihívás lesz, mind a kibocsátó országok, mind a befogadó országok számára. […] Hosszú távon csakis a problémák, kihívások helyi kezelése lehet a megoldás, mivel milliós nagyságrendű kényszermigráns, azon belül nagyszámú klímamenekült befogadására az EU nem képes, és nem is alkalmas, sem méreteit, sem gazdasági, társadalmi, kulturális berendezkedését tekintve.” – írta korábbi elemzésében a Másfélfokon Ligetvári Krisztina.
Ahhoz viszont, hogy ne erősödjön tovább a globális felmelegedés, elkerülhetetlen a kibocsátások azonnali és radikális visszafogása. Az Éghajlatváltozással Foglalkozó Európai Tudományos Tanácsadó Testület (ESABCC) közzétette ajánlását, amiben 90-95%-os kibocsátás-csökkentést javasolnak 2040-ig az 1990-es bázisévhez képest.
Az Európai Bizottság ez alapján fogja kidolgozni és benyújtani az EU 2040-es klímacéljait, azonban erről már a következő Európai Parlamentnek és az újonnan megválasztott Európai Bizottságnak kell döntenie. Többek között ez is a tétje a 2024-es EP-választásoknak, ami alapvetően fogja befolyásolni mindannyiunk hátralévő életét.
