Ausztrália leginkább ismeretlen és rejtett életmódú állata is erszényes, ám az erszénye bejárata hátrafelé néz.
A konvergens evolúció felel azért, hogy a világ különböző pontjain, hasonló körülmények közt élő és hasonló életmódú, de nem rokon állatok egyes külső jegyei is hasonlóvá váljanak. Ennek köszönhetően a nálunk honos vakond, az Ausztráliában élő erszényesvakond vagy az afrikai (az elefántokkal rokon) aranyvakond fajok is mind a föld alatti életmódhoz alkalmazkodva váltak egymáshoz igen hasonlóvá.
Számos tulajdonságon osztoznak, például arasznyi termet, erős, karmos mancsok, hengeres test, testhez simuló szőrzet, visszafejlődött szem és szinte nem létező külső fül. Különbség is akad: míg a mi vakondunk oldalirányba fötöri a földet alagútásás közben, addig az erszényesvakond (és az aranyvakond is) fentről lefelé.
Egy dél-afrikai aranyvakond-faj, ez az állatka szintén homokos környezetben él. Forrás: Wikimedia Commons
Ausztráliában két faj honos, az északi és déli erszényesvakond, ez utóbbit (Notoryctes typhlops) vizsgálta meg nemrégiben a Melbourne-i Egyetem vezette kutatócsoport. Most először készülhetett genetikai elemzés erről a rendkívül rejtett életmódú állatról, és ezzel feltárulhatott a faj evolúciós múltja is. A Science Advances folyóiratban tették közzé az érdekes eredményeket.
Az állatfaj fontos szereplője a híres Uluru szikla környékén élő őslakosok kultúrájának, itjaritjari (ejtsd: icsaricsari) néven az ősök közé sorolják. A nagyon ritkán lehet csak látni, mivel más vakondszerű állatokhoz hasonlóan a föld alatt tölti élete nagy részét. Hátrafelé néző erszényében két kicsinynek van hely mindössze. Ahogy az erszény iránya, úgy az orr előtti bőrlebernyeg is a homok, talajszemcsék bejutása elleni védelmet jelenti.
Az orrot védő bőrlebernyegen túl a föld alatti életmódhoz alkalmazkodás része az is, hogy kevés oxigénnel is beéri az állatka. Ausztrália középső, sivatagos részén él, nem állandó alagutakat készít, hanem szinte átúszik a homokon élelem után kutatva, az alagútja rögtön beomlik mögötte. Szemeik annyira visszafejlődtek, hogy az arcuk bőre alatt található csökevényes maradványuk, és nincs herezacskójuk se, a heréiket ugyanis a hasüregen belül viselik.
Falatozó déli erszényesvakond. Forrás: Science Advances / M. Gillam, AUSCAPE
A kutatók egy múzeumi példányból vontak ki DNS-t, majd azt a Connecticuti Egyetem és a La Trobe Egyetem szakembereivel közösen elemezték. Ebből tárult fel a faj evolúciójának múltja, különleges alkalmazkodási képességeinek eredete.
