Eredményes költési időszak a szárnyas „nagyragadozóknál”
2020.06.23.Érnek a gyümölcsök, kezdődnek az aratások, javában tartanak a kaszálások. Mindenki a termények betakarításával van elfoglalva. Nincs ez másképp nálunk, madarászoknál sem, indul a költési időszak „szürete”, a fészkek ellenőrzése, a fiókák gyűrűzése az igazán nagyoknál, a sasoknál és a sólymoknál!
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Dél-hevesi Tájegysége igazi „éléskamra”! Alföldi elhelyezkedésével, mozaikos elrendezésével változatos és bőséges táplálékkínálatot biztosít gazdag madárvilágának. A szántók közé beékelődött gyepek, füves mezsgyék, lucernások, ugarok és parlagok táplálkozó helyet, míg a szegélyfasorok, erdősávok, facsoportok búvó és fészkelő helyet biztosítanak. A térség karakterfajai a seregély, mezei pacsirta, bíbic és szalakóta, míg a régió csúcsragadozói, a tápláléklánc piramis teteje a kerecsensólyom és a parlagi sas. Ég és föld urai, gyorsaságukkal és nagyságukkal meghatározó szabályozói a természet, ezen szegletének.
A kerecsenek az elmúlt évek szélsőséges időjárási körülményei miatt (hideg és esős tavaszok), nem tudtak meghatározó fészekaljakat produkálni, sok esetben felhagytak a költéssel, zápultak be a tojások. Így különösen örömteli, hogy idén 3-4-5 fiókás fészekaljakat tudtunk regisztrálni és emelkedőben van a fészekfoglaló párok és sikeres költések száma is.
Az idei év különösen jónak számít. Ezen pusztai fajoknál a szárazabb tavasz kedvező, sok a pocok és földön fészkelő egyéb zsákmányállat. Alapvetően a hímek vadásznak, míg a tojó a tojásokat költi, és a kisfiókákat melengeti és eteti. Itt nagyon fontos, hogy elegendő táplálékot tudjon gyűjteni, és hogy a tojónak már csak akkor kelljen szerepet vállalnia a vadászatban, ha már a fiókák elég erősek és idősek ahhoz, hogy magukra hagyhatóak legyenek
A parlagi sasok kutatása az elmúlt évtizedekben komoly fejlődésen ment keresztül. A fajjal foglalkozó szakemberek rengeteg időt és energiát töltöttek a tudományos alapokra, hogy minél pontosabb képet kapjunk a Kárpát–medencei állomány helyzetéről és annak fejlesztési lehetőségeiről. Ennek egyik fontos eleme a fészkek ellenőrzése és az ezek során felvett adatok pontossága. A fiókák számbavételekor nem csak méret felvételezések történnek (kor, súly, különböző parametrikus mérések, mint karom, csűd és farok hossz, nem megállapítás) hanem DNS vizsgálatokhoz genetikai mintaanyag is vételezésre kerül. A szülőktől vedlett tollat gyűjtünk, a fészekből táplálékmaradványokat.
Mindezek azonban csak akkor sikerülnek, ha fel tudunk mászni és biztonsággal le is tudjuk ellenőrizni a fészket és környezetét. A sasok alapvetően nem könnyítik meg a helyzetünket, a magas fák csúcsában, felső harmadában, azok széleire építik a fészkeket, sokszor olyan helyzetbe, hogy onnan már nincs feljebb…így az emberi képességek igen ki vannak feszítve, és hát előfordul, hogy a sasok győznek!
A természetvédelmi őrszolgálat munkája azonban itt nem áll meg, a biztonságos kirepülésig folyamatos ellenőrzés és megfigyelés alatt tartják a fokozottan védett madarak költését. Szükség esetén pedig, legyen az időjárási viszontagság esetleg emberi zavarás a szükséges beavatkozásokat is megteszik. Legyünk hát körültekintőek, óvjuk és védjük természeti környezetünk értékeit!
Szöveg és fotók: Sasvári János – őrkerületvezető, BNPI
A cikk borítóképét készítette: Nedeczky Gábor (Kötelék)
