A méhészborz jól ismert a természetfilmekből, tettestársa, a mézkalauz egy kevésbé ismert madár, amely a méhek viaszsejtjeit és álcáit eszi.
A mézkalauz (Indicator indicator) onnan kapta nevét, hogy jelenlétét a méhek fészkével, mézzel asszociálják, és ez alapján az ember is képes megtalálni a vadon élő mézelő méhek fészkeiben rejlő értékes mézet. Azonban a mézkalauz csak kalauz, nem masiniszta: ha enni is szeretne a viaszból és méhekből, segítségre van szüksége. Ha az embert vezeti a méhfészekhez, akkor ebben az ember segít neki, más esetekben pedig társa a méhészborz (Mellivora capensis). Ez nem újdonság, szintén lehetett vele találkozni természetfilmben, ám az, hogy valóban együttműködik a két állat, eddig nem volt tudományos vizsgálatok tárgya. Ezt a hiányosságot pótolta nemrégiben a Journal of Zoology folyóiratban közzé tett eredmény, amelyről a Cambridge-i Egyetem számolt be.
A mézkalauz madarak számtalan alkalommal elvezették a kutatókat a méhekhez, ám a méhészborzokkal való együttműködésük eddig csak anekdotaként élt. A Fokvárosi Egyetem és a Cambridge-i Egyetem szakemberei ezért több mint 400 afrikai mézgyűjtőt faggattak ki. Számos természetközeli életmódú nép mindmáig a vadon begyűjtött mézre támaszkodik (a mézelő méhek afrikai, vadon élő alfaja, és a Melliponini törzsbe tartozó fullánktalan méh a termelő).
Valószínűleg méhészborz által megbontott és kifosztott föld alatti méhfészek. Forrás: iNaturalist
