A magyar futrinka (Carabus hungaricus) fokozottan védett Magyarországon, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. A faj szerepel a Natura 2000 Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékében, ún. jelölő faj. 35 Natura 2000 területről jelezték jelölőfajként az országban, ezek közül 8 a Kiskunsági nemzeti Park Igazgatóság működési területén helyezkedik el.

Természetvédelmi státusza miatt az utóbbi időben megszaporodtak a rá irányuló felmérések. Egyre több nem védett területről is előkerül, így idén ősszel Solt külterületén mutatta ki a nemzeti park természetvédelmi őre: 23 példány került elő egy erdők közé ékelődő, jó állapotú homoki gyepről. Az utóbbi időben sikerült a faj jelenlétét igazolni Bugac, Kalocsa, Bócsa, Császártöltés, Csávoly, Hajós, Érsekcsanád, Érsekhalma, Imrehegy, Kunadacs, Orgovány, Soltszentimre, Tázlár és Baja külterületen.

A magyar futrinka hazánkban potenciálisan veszélyeztetett. A veszélyeztető tényezők közé tartozik az élőhelyek beépítése, illegális szemétlerakás, beszántás, de ide sorolható a taposás, az intenzív legeltetés, az úthálózatok fejlesztése, a homok és murva bányászata, a technikai sportok, az erdősítés és a spontán erdősülés.

Tipikus sztyeppfaj, a hazai futóbogarak közül a leginkább szárazságtűrő. Elsősorban homok- és löszpusztagyepekben, illetve a középhegységi és dombvidéki meleg lejtőkön, sziklagyepekben, lejtősztyeppekben találja meg életfeltételeit.

Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében a magyar futrinka természetvédelmi állaptának hosszú távú nyomonkövetése is zajlik. A megfigyelésére kidolgozott módszertani útmutatás szerint nyomon követik a faj egyedszámának változását (intenzív monitorozás) és elterjedési területének alakulását (extenzív monitorozás).

Az extenzív monitorozás célja az ismert állományok meglétének vizsgálata, valamint új lelőhelyek keresése. Intenzív monitorozás, azaz az egyedszám változásának figyelemmel kísérése évente történik. A mintavételt szeptember közepétől október közepéig (ez az állat fő aktivitási periódusa) vagy áprilistól november végéig végzik. Utóbbi esetében az adott évi fiatal példányokról, valamint a lárvákról is kapunk adatokat.

A felmérést élvefogó pohárcsapdákkal végzik (két, kissé átalakított, egymásba helyezett műanyagpoharat ásnak le a talajba, föléjük műanyaglemez kerül a csapadék és a napsugár elleni védelem miatt). Az intenzív módszer esetében területenként 200 db, extenzív módszer esetében 10 db pohárcsapda kerül kihelyezésre.

Élvefogó rovarcsapda
Elengedés előtt megjelölik a megfogott példányokat. Fotó: Agócs Péter

A magyar futrinkáról:

A magyar futrinka a Palearktikumban honos, ahol összesen három alfaja fordul elő. A nálunk is honos alfaj elterjedésének súlypontja a Kárpát-medence, és a következő országokban élnek populációi: Ausztria, Bulgária, Csehország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia. Hazánkban a legtöbb előfordulási adat a Duna-Tisza köze és a Nyírség területére esik.

Szárnyatlan, teste szénfekete, felül a finom recézet miatt matt, kissé zsírfényű. Feje és előháta igen finoman és sűrűn pontozott, a szárnyfedő korongján a pontok nagyobbak. A szárnyfedőn a rendszertelenül álló, szabad szemmel alig kivehető, apró pontokon kívül jól látható, lapos gödröcskék vannak, melyek 3 hosszanti sorba rendeződtek.

Életmódjáról viszonylag keveset tudunk. Szaporodása nyár végén – ősz elején zajlik, ekkor figyelhető meg a faj a legnagyobb egyedszámban. A telet főként lárva formában, a talajban vészelik át. A kifejlett példányok kisebb része szintén áttelel, de nagy részük a fagyok beálltával elpusztul. A többi hazai futrinkafajhoz hasonlóan alapvetően éjszaka aktívak, nappal farönkök, kövek alatt, talajrepedésekben rejtőzködnek vagy beássák magukat a homokba. Feltételezhetően a gyepekben élő, lassú mozgású gerinctelenekkel táplálkozik (rovarok, csigák, giliszták).