Hová tűntek a világ halfajokban bővelkedő folyói és halak százezrei? A folyóvizekkel és azok természeti állapotával foglalkozó 16 szervezet friss tanulmánya szerint a folyókban élő halfajok egyre nagyobb veszélyben vannak. Legnagyobb folyónk, a Duna medrében és partján is olyan beavatkozások tervezése zajlik, amelyek számos kockázatot rejtenek magukban. Pedig a Duna élővilága a társadalom számára olyan értéket képvisel, amelynek megóvása mindenki érdeke.
A világ folyói sokak szeme elől rejtve maradó, de különösen sokszínű élővilágnak adnak otthont. Évtizedekkel ezelőtt még természetes volt a vízparton élők számára, hogy a halban bővelkedő helyeket ismerték és szerették. Mára azonban úgy tűnik, elfeledkeztünk a halak rejtőzködő, ám páratlanul változatos élővilágáról. Ezt érzékelteti 16 szervezet – köztük a WWF – közös tanulmánya, amely a folyók állapotát és élővilágát mutatja be.
A halak és halfajok számának drasztikus csökkenése szoros összefüggésben van folyóink állapotával és azzal, hogy mire használjuk vizeinket és vízpartjainkat. A kiemelkedő kockázatokat világszerte a duzzasztógát-építés, a folyamszabályozás, az idegenhonos inváziós fajok terjedése, a túlzott öntözővíz-használat, a szennyezés és a túlhalászat jelentik. Mindezek nem csupán távoli kontinensek problémái és nehézségei. Folyóink és az őket jellemző élővilág Európában és Magyarországon is leromlott és sérülékeny állapotban van. A régi idők változatossága mára a múlté, pedig a vízpartokon élőknek továbbra is büszkesége egy-egy vadregényes folyópart, ahol szabadidejüket tölthetik.
A Duna sem kivétel
A Duna szakaszain az elmúlt két évszázadban jelentős beavatkozások történtek – egyre kevesebb a természetes vízpart, helyette parti kövezéssel, vízbe nyúló kőszórásokkal és sziklabiztosításokkal találkozunk. A 30 évvel ezelőtt épített kőszórásokon sokszor ma már erdők nőttek, a lezárt mellékágak feltöltődnek, egyre kevesebb hely jut a víznek.
A beavatkozások sora azonban még mindig nem ért véget, és az elkövetkező években is számítani kell rájuk, akár árvízi védekezés, akár a hajóút fenntartása érdekében. A számtalan meder-beavatkozás ellenére nem biztosítottak a hajózóút paraméterei, ezért rendre újabb munkálatok szükségessége merül fel. Kompromisszumot találni rendkívül komoly kihívás, hiszen a különböző szempontok gyakran ellentétesek. A kockázatok miatt azonban minden esetben a lehető legminimálisabb beavatkozásokra szükséges szorítkozni.
Fotó: Ádám Szilvia
Újra napirenden a dunai hajóútfejlesztés
A Duna magyarországi szakasza nemzetközi víziút és a Natura 2000 hálózat része. A víziút hajózhatóságának biztosítása és a társadalom számára jelentős természeti értékek védelme egyaránt előírás. Legutoljára tíz éve volt napirenden a magyar Duna-szakasz hajóútszűkületeinek megszüntetése. Ennek előkészítése és a hatósági engedélyek megszerzése most ismét egy EU-s finanszírozású projekt keretében zajlik.
A dunai hajóút javításával foglalkozó jelenlegi tervezés sok olyan szempontot szem előtt tart, amelyeknek tíz éve nem tulajdonítottak nagy jelentőséget. A kijelölt hajóút lehet keskenyebb, a kőművek száma és mérete csökkenthető. A WWF Magyarország véleménye szerint a Dunát használó és a Dunát kedvelő érintettekkel sokszor és alaposan szükséges megvitatni az elvárásaikat és szempontjaikat annak érdekében, hogy egyik használati igény se sérüljön a másik miatt. Az egyes beavatkozások pontos tervei akkor készülhetnek el, ha az egész Dunára várható és összegződő hatásokról megvitatott és elfogadott álláspont születik. A kompromisszumra lehetőség van és élni kell vele, amelyet a hazai és nemzetközi tapasztalatok egyaránt segítenek.
Abban például biztosak lehetünk, hogy a vízparti élőhelyek helyreállítása kedvező a vízi élővilág számára. Jó példák erre azok a dunai mellékágak, amelyeknek javították a vízellátását. Mohács mellett, a Szabadság-szigetnél húzódó mellékágban 2013-ban értek véget a vízellátást javító munkálatok, és az értékes dunai halfajok mostanra teljesen birtokba vették eredeti élőhelyüket. A helyreállítást követően a korábban innen eltűnt halfajok napjainkra ismét élő- és táplálkozóhelyként használják a mellékágat, sőt már itt szaporodnak is.
Csak egy Dunánk van: élővilágára és a társadalom számára nyújtott javaira tekintettel kell lennünk. Olyan élő folyókra van szükség, melyek árterüket és mellékágaikat is gazdagítják, és az emberek is élvezhetik az általuk nyújtott előnyöket.
A cikk borítóképét készítette: Molnár Zsolt dr. (Dunai madarak)
