Csinos hólyaghúzókat találtak Dusnokon

2021.04.27.

A dusnoki Lenes-erdőben néhány, a hólyaghúzók családjába tartozó díszes vagy más néven csinos nünükére bukkantak a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai. A fajnak ez az első, az Igazgatóság által rögzített adata a nemzeti park működési területén. A nünükék életmódja olyan érdekes, hogy érdemes pár percet rászánni, hogy jobban megismerjük.

Tavaszi kirándulásaink közben szemünk elé kerülhet egy igen érdekes, könnyen felismerhető és röpképtelen, lassú mozgása miatt jól megfigyelhető bogár, a nünüke. Hazánkban 14 fajuk él, leggyakrabban a közönséges és a kék nünükével találkozhatunk. A dusnoki Lenes-erdőben viszont egy ritkább fajt találtunk, a díszes vagy más néven csinos nünükét. Ez azért jelentős, mert a Kiskunságban nekünk eddig még nem volt saját adatunk az előfordulásáról.

Díszes nünüke (Meloe decorus) a Lenes-erdőben. Fotó: Tamás Ádám

A nünükefajok meglehetősen hasonlítanak egymásra. Rövid szárnyfedőik miatt képtelenek a repülésre, méretes potrohukat lomhán húzzák maguk után. Különösen a nőstények, akiknek a potroha petéktől is duzzadhat. Megfogni nem érdemes őket, mivel védtelen testüket méreganyaggal óvják. Ha veszélyben érzik magukat, kantaridin tartalmú csípős, sárga folyadékot préselnek ki végtagjaik izületeinél. Ez bőrre jutva égő érzést és kisebb hólyagokat okoz, nyálkahártyára kerülve pedig erősen irritál. Ezért is hívják hólyaghúzóknak a rovarcsaládot, amibe tartoznak.

A kantaridin kis mennyiségben vizelethajtó hatású, már az ókorban is használták gyógyszerként, sőt afrodiziákumként is. Adagolásával óvatosan kellett bánni, mivel nagyobb mennyiségben halálos mérgezést okozhat. Azonban 100 % biztonságot még ez sem nyújt a nünükéknek, mert megfigyelések szerint több állatfajra nem hat, így szívesen lakmározik egy kövér példányt a túzok, a sün, a légykapók, a békák vagy a háziállatok közül a tyúk és a pulyka. Sőt, bizonyos bogárfajok (pl. egyes bíborbogarak) kifejezetten azért „zaklatják” a nünükéket, hogy a kiválasztott méreganyagot a saját szervezetükbe juttassák.

Közönséges nünüke (Meloe proscarabaeus). Fotó: Kiss Mónika

A nünükéket a rovarok „kis tehenének” is szokták hívni, mivel nevük az „ünüke” szóból ered, ami a fiatal szarvastehenek ünő megnevezésével rokon. A kicsinyítőképzős alak jelentése tehát: kis tehén. A bogár talán esetlen mozgása, nagy mérete és hatalmas étvágya miatt kaphatta ezt a nevet. A kifejlett bogár növényekkel táplálkozik, kedveli a zsenge füvet, a boglárkaféléket, a pitypangot és az ibolyát is.

Szaporodása amilyen különleges, olyan kockázatos. Fejlődésük úgynevezett túlátalakulás (hipermetamorfózis), ami azt jelenti, hogy különböző lárvaalakok váltják egymást, míg imágóvá, azaz kifejlett bogárrá alakul. A nőstény homokba, laza talajba rakja a petéket. A néhány hét múlva kikelő lárvák felmásznak egy virágra és várnak, méghozzá valamilyen magányosan élő méhfajra. Ha ez megérkezik, észrevétlenül kell rákapaszkodnia a lárvának, hogy a méh gyanútlanul bevigye őt a fészkébe a saját petéi mellé. Valljuk be, már itt sok a buktató a nünükelárvának, hiszen ha nem jön időben a megfelelő méh, várakozás közben másnak a gyomrában végzi, vagy rossz rovarra kapaszkodik, esetleg útközben leesik, a lárva elpusztul.

Ha sikerül bejutnia egy olyan fészekbe, amibe a gondos méh a petéi mellé virágport és mézet is bekészített, először felfalja a petéket, ezután átalakul egy másik lárvaalakká, és megeszi a mézet és a virágport is. Ekkor elhagyja a bölcsőt, újra átalakul, elveszti a lábait, már nem táplálkozik többet, nyugalmi állapotban, ún. álbáb formájában vészeli át a telet. Tavasszal egy újabb lárvaalakot ölt, ami bebábozódik, és végül a földből előbújik a kifejlett imágó

A kifejlett bogár ezután csak pár hetet él, közben növényekkel táplálkozik és gondoskodik az utódgenerációról, de ezt több ezer lárvából csak néhány éli meg.

A cikk borítóképét készítette: Gór Ádám