A Körös-Maros Nemzeti Park tájain már vezetgetik fiókáikat a túzoktojók. Nagyon vigyáznak rájuk, rejtegetik őket a ragadozók elől.
A túzokfiókákat nem könnyű megfigyelni, a tojók ugyanis rendkívül óvatosak, nagyon ügyelnek utódaik biztonságára. Az apróságok számára a legnagyobb védelem az, ha láthatatlanok. Anyjuk olyan ügyesen rejtegeti őket, hogy az egyszerű természetjáró talán észre sem veszi a fiatal madarakat.
Csak bizonyos napszakokban mozognak, s akkor is rendszerint a magasabb vegetációkban. Ha teleszkóppal figyeljük a tojókat, akkor a viselkedésükből következtetni tudunk a fiókák jelenlétére. Például, ha gyakran nyújtanak lefelé valamit a csőrükkel, akkor valószínűleg a fűben lapuló fiatal madarakat etetik. Ha szerencsénk van, és éppen egy rövidebb vegetáción, kaszáláson haladnak keresztül, akkor a fiókát is megpillanthatjuk. Ez mindig csak rövid ideig tart, mert a tojó igyekszik minél hamarabb takarásba húzódni. A kakas fiókát a nagyobb termete miatt nem lehet sokáig rejtegetni, mert mire röpképessé válik, termete már eléri az anyjáét.
Volt olyan területrész, ahol mintegy másfél négyzetkilométeren 7 túzokcsaládot vettünk számba. Idén több kétfiókás családot is láttunk, de leggyakrabban egy fiókát vezettek a túzok mamák. A röpképes kor elérése után már nagyobb távolságra tudnak menekülni a ragadozók elől és ekkor is az anyamadár felügyelete alatt vannak. Ekkortól még egy szűk fél éven át együtt van a család
A dévaványai határban szerencsére jól érzi magát – másfél hónapos fiókájával együtt –, az a tojó, amelyet „A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában” című Life+ program keretében láttunk el jeladóval, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel közösen.
A cikk borítóképét készítette: Horváth Tibor (A túzok)
Fotó: Széll Antal István
