Bár a faj a siklók közé tartozik, mégis rendelkezik méreggel, igaz, nem maga termeli azt.
Számos élőlény képes más élőlények mérgét a testében elraktározni, ilyenek például a királylepkék, amelyek növényi toxinokat halmoznak, vagy a nyílméregbékák, amelyek rovartáplálékukból veszik magukhoz. Szintén az ilyen kölcsönmérget használó állatok közé tartozik a délkelet-ázsiai siklóféle, a foltoshasú sikló (Rhabdophis subminiatus), amely varangyokat fogyasztva tölti fel méregraktárait.
E békamérget a kígyócska védekezéséhez használja De vajon tudja-e követni a sikló, hogy meddig tart a felvett méreg és mikor kell azt pótolnia a későbbi sikeres vadászat vagy védekezés érdekében? Egy új kutatásból úgy tűnik, fogalma sincs.
Nemrégiben az Ethology folyóiratban számoltak be arról a kutatásról, amelyben felmérték, vajon honnan is tudja a sikló, mikor kell ismét varangyot ennie. A kígyócska az elfogyasztott békák toxinjait emésztés közben leválasztja a belében, majd a vegyület a tarkójánál található mirigyekbe vándorol. (A mérgeskígyók méregmirigyei a fejben, szem mögött, halántékuk közelében vannak, a foltoshasú siklónál a kölcsönméreg-mirigyek viszont a nyak hátulján.)
Ezt követően a kígyók bátran nekitámadnak bárminek, ami veszélyt jelent rájuk nézve. A védekezéshez használt méreganyag megvakítja a támadót, illetve egészen kis mennyiségtől is leállhat a ragadozó szíve.
Rengeteg kígyó méregmirigye a szem mögötti régióban van, míg a foltoshasú sikló és rokonai esetében a tarkónál, a nyak hátoldalán. Forrás: Chang et al.
Egy közeli rokon faj, a Rhabdophis tigrinus esetében korábban azt látták, hogy az állat üres mirigyekkel inkább menekülőre fogja, és gyakrabban támad vissza a támadójára, ha teli vannak a mirigyei. A kutatók ebből kiindulva álltak neki a vizsgálatoknak.
