Az éghajlatváltozás a világ legfejlettebb országait sem kíméli. A gleccserek olvadásának hatása Kanadára

Az ember okozta éghajlatváltozás egyik első, szabad szemmel látható jele volt a gleccserek olvadása és visszahúzódása világszerte. A gleccser egy összefüggő, állandó masszív jég, melynek tömege telente nagyobb mértékben gyarapszik, mint amennyit nyáron csökken és saját súlya alatt folyamatosan mozgásban van. Ahogy arról már az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) hó- és jégtömegekről (krioszféra) szóló jelentésének elemzésében írtuk ezek a jégtömegek felbecsülhetetlen értékű édesvízforrások, továbbá a belőlük érkező vízutánpótlás a vízerőművek számára is elengedhetetlen, nem beszélve arról, hogy évezredekre visszamenőleg tartalmaznak információt a Föld történetének éghajlatáról és annak változásairól. A gleccserek számtalan ország, többek között Kanada számára pótolhatatlan természeti erőforrások, így az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatások egyik fontos részét képezik. Ben Paquette-Struger, a Vancouver-szigeten található University of Victoria PhD hallgatója egyike azon kutatóknak, akik ezzel a területtel foglalkoznak.

Másfél fok: A kanadai szakmai gyakorlatom során is láttam, hogy egy percet sem pihensz, és a napokban is terepgyakorlaton voltál. Mondanál pár szót magadról, hogy mit tanultál és hogyan kötöttél ki a természettudományok mellett?

Ben Paquette-Struger: PhD hallgató vagyok a Kanada Brit Columbia tartományában található University of Victoria-n. Hangzatosan szólva úgy mutatnám be magam, hogy klimatológus és hidrológus, egyszerűbben szólva szeretem kutatni az időjárást és a vizet. Ezek egy kicsit másképp működnek mifelénk, mivel sok fagyott vizünk van, jég, hó és gleccserek formájában. Annak, hogy miért érdekelt a kutatás, két oka van. Az első, hogy már gyerekként is szerettem a szabadban lenni és gyönyörködni a folyók, tavak szépségében. A másik, hogy hamar felismertem, hogy különböző okokból nem minden embernek jut tiszta ivóvíz. Ráébredtem, hogy ha a vízzel és a víz védelmével kapcsolatos tanulmányokat választok, mind a környezeti kihívások, mind a társadalmi problémák megoldásán dolgozhatok. Mert ha tiszta vizet biztosítasz az embereknek, azzal segíted őket.

Másfél fok: Ezek nagyon szép motivációk. Abból, amit mondtál, világosan látszik, hogy Kanadában is vannak problémák, még ha az emberek többsége azt is gondolja, hogy a világ egyik rendkívül magas életszínvonalat biztosító országában ez elképzelhetetlen. A klíma- és ökológiai válság, és az ezzel járó társadalmi problémák Kanadát sem kímélik?

Ben Paquette-Struger: Az egyik legfontosabb kihívás, amivel szembe kell néznünk egyértelműen az egyre gyakoribb és intenzívebb erdőtüzek kialakulása. Bár az idei nyár nem volt olyan rossz, mint néhány korábbi, miközben beszélgetünk [2020. szeptember 14.] Victoriát füst borítja, ami az USA nyugati partján tomboló tüzekből sodródott északnak. Riasztás van kiadva, úgyhogy nem szabad például a szabadban sportolni. Néhány éve nálunk is volt példa az erdőtüzek miatt elrendelt evakuációra. A másik, amit kiemelnék, az a tény, hogy a tartomány energiaellátásának körülbelül 90%-a vízenergiából származik. Ehhez a gleccserek biztosítják a folyamatos vízellátást, emiatt mi úgy gondolunk a jégre és hóra a hegyekben, mintha energiabankok lennének évszakról-évszakra. A felmelegedés miatt olvadásnak induló gleccserek már nem gyarapodnak ugyanannyit télen, mint korábban, emiatt a víz egyre nagyobb része már kihasználatlanul folyik az óceánba, növelve ezzel az energiaellátás bizonytalanságát Brit Kolumbiában. Ez felveti a kérdést, hogy mi lesz a megoldás, ha a vízenergia már nem lesz elérhető, hiszen a fosszilis energiahordozók növekvő használata tovább fokozná a problémát.

Másfél fok: Hogyan reagál a társadalom ezekre a változásokra?

Ben Paquette-Struger: Elég általános a helyzet. A politikusok lassan reagálnak, mert egyelőre igazán nagy probléma például a tiszta víz hiányából csak kisebb településeken van. De a kanadaiak úgy általában véve tudatosan állnak a problémákhoz, és egyre nyilvánvalóbbá válik számukra, hogy nagy változások zajlanak, emiatt egyre inkább odafigyelnek. 10 éve ez még közel sem így volt. Én is nagyon „alternatív gondolkodásúnak” számítottam pusztán azért, mert foglalkoztam az éghajlatváltozás kérdésével.

De ma már mindannyian látjuk, hogy az a Kanada, amiben felnőttünk, megváltozott és nagyon mélyen a homokba kell dugnia a fejét annak, aki ezt nem akarja észrevenni.

Nem igazán jellemző a klímaszkepticizmus vagy klímatagadás, hiszen a globális felmelegedés a hidegebb régiókban még intenzívebben érződik, és így van ez itt is.

Másfél fok: Jó pár példát hoztál arra, hogy milyen problémákkal kell szembenéznie Kanadának és azon belül Brit Kolumbiának napjainkban és a jövőben is. Hogyan kapcsolódsz be te, mint kutató ebbe a kérdésbe? A jelenlegi kutatásod hogyan kötődik az éghajlatváltozáshoz?

Ben Paquette-Struger: A hő és nedvesség áramlását vizsgálom a gleccsereket alkotó hóban és jégben itt Kanada nyugati partjainál.

Másfél fok: A bevezetőben említésre kerül röviden a gleccserek fontossága, és te is hangsúlyoztad, hogy olvadásuk kritikus lehet Kanada és a világ többi része számára. Ki tudnád fejteni miért is kiemelten fontos téma a gleccserek jövője számunkra?

Ben Paquette-Struger: Először is a hó és jég szerepe jelentős az éghajlati rendszer természetes szabályozásában. Az emberiség az elmúlt jó pár ezer évben egy bizonyos hőmérsékleti rezsimhez alkalmazkodott. A számunkra elfogadható hőmérsékleti értékek többek között annak köszönhetőek, hogy a világos hó- és jégfelszínek nagy albedójuknak köszönhetően a beérkező napsugárzás nagy hányadát verik vissza, ezzel hűtő hatást fejtve ki. A melegedés hatására ezek a felszínek olvadásnak indultak, változik a fényvisszaverő képességük és egyre több sugárzást nyelnek el, mely melegítő hatással jár, az erősödő felmelegedés pedig további olvadáshoz vezet és így tovább. Ez a folyamat példa az úgynevezett pozitív visszacsatolási folyamatokra. A második ok, hogy Kanadában és a világon még sok más helyen a gleccserek biztosítják azt a folyamatos vízellátást, ami vízerőművek működtetésére alkalmas, enélkül az energiaellátás veszélybe kerül. Végezetül meg kell említeni a mezőgazdaságot és a halászatot. Az olvadó gleccserek miatt folyók tűnhetnek el, száradhatnak ki időszakosan, ami katasztrofális hatással lesz a halászatra, ami ebben a tartományban jelentős, továbbá a termőterületek öntözése is gond lesz, így élelmezési és ivóvízellátási problémákkal kell majd szembenéznünk.

Másfél fok: Az elhangzottak alapján látszik, hogy mennyire fontos a gleccserek és olvadásuk ütemének vizsgálata. Olvasóink egy korábbi cikkünkben már olvashattak arról, hogy a sarkvidéki Spitzbergákon a kutatók egyik legnagyobb félelme a jegesmedve. A gleccserek kutatását te sem csak a monitor előtt ülve végzed, tudsz mesélni pár szót arról, milyen is kint lenni a terepen?

Ben Paquette-Struger: Több terepgyakorlat keretében is lehetőségem nyílt a levegő és a gleccserek különböző paramétereit vizsgálni. Ezek a szél, hőmérséklet, nedvesség, beérkező sugárzás, jégvastagság, hóvastagság és a hó hőmérséklete, ezek alapján pedig az időjárási események hatását a gleccserek állapotára. Az éghajlatváltozás okozta extrém körülmények a terepgyakorlatokat sem kímélik. A legjelentősebb az volt, amikor 2018-ban a teljes programot törölni kellett, mert az intenzív erdőtüzek miatt vészhelyzetet hirdettek Brit Kolumbiában.

Talán nem szükséges magyarázni azt a fájdalmas iróniát, amikor egy éghajlatváltozással kapcsolatos kutatás meghiúsul az éghajlatváltozás okozta hatások miatt.

Másfél fok: Igen, ha máskor nem, egy-egy ilyen szélsőséges esemény kapcsán ráébredünk, hogy nem állunk a természet erői felett. Pedig a mérések folytonossága és pontossága elengedhetetlenül fontos az éghajlatváltozás vizsgálatakor. Ehhez járult még idén hozzá a kanadaiak életét is megnehezítő COVID-19 pandémia, aminek az időjárási és éghajlati megfigyelések is kárát látták. Sikeres szervezés és kivitelezés esetén mi az a nehézség, ami a leginkább gondot szokott okozni a terepgyakorlatok során?

Ben Paquette-Struger: Azt hiszem talán a tény, hogy egy teljesen kietlen, emberektől távol eső területen vagyunk. Általában 2-3 nap utazás után érkezünk meg arra a helyre, ahonnan már csak helikopterrel tudunk továbbmenni a kutatás helyszínére. A helikopter lerak minket és két hét múlva jön csak vissza értünk. A gleccser legszélén táborozunk le és ügyelnünk kell rá, hogy minden legyen nálunk, amire csak szükség lehet a két hét során a felszereléstől az élelmiszerig. A biztonság az elsődleges szempont, mert baj esetén csak egymásra számíthatunk. Emiatt nagyon fontos, hogy a kis létszámú csapat, általában a témavezetőm és még egy-két ember, tökéletes összhangban el tudjon látni minden fajta feladatot és meg tudja oldani a felmerülő problémákat. Egyfajta íratlan szabálynak mondanám, hogy ha már két dolog egyszerre félremegy, akkor potenciálisan egy életveszélyes helyzet állhat elő. Gondolok itt arra, hogy valaki mondjuk eltöri a lábát és eközben elromlik a műholdas telefon.

Másfél fok: Egy ilyen mérés messze túlmutat azon, amit az ember egy éghajlatkutató mindennapjainak elképzel. A gleccserek komplex tanulmányozásához szükséges adatgyűjtés során mi az, amire még kiemelten figyelnetek kell például a mérőműszerekkel kapcsolatosan?

Ben Paquette-Struger: A helyszín megközelítése igen körülményes és költséges, emiatt szakmai szempontból nagyon fontos, hogy minden műszert megfelelően helyezzünk üzembe. A különböző szenzorokat úgy kell kalibrálni és beprogramozni, hogy hiba nélkül működjenek. Ez persze mindenfajta mérés esetén igaz, de itt azért különösen fontos, mert nem tudunk visszajönni és korrigálni, ha később hibát észlelünk. Nem könnyű egy olvadó gleccserre felállítani egy meteorológiai állomást. Volt olyan például, hogy egy lavina teljesen betemette a műszereket, úgyhogy ez tényleg igazi kihívás.

Másfél fok: Mondasz esetleg egy példát arra, hogy konkrétan mit vizsgáltatok mérés során?

Ben Paquette-Struger: A cél az volt, hogy valós idejű napi méréseink legyenek az adott gleccserre vonatkozóan. Ez azért volt fontos, mert korábban jóval nagyobb léptékű mérések alapján próbáltunk következtetéseket levonni, ami nem mindig vezetett jó eredményre. A minél sűrűbb mérőhálózat különösen fontos a hegyvidéki területeken, ahol a topográfiai viszonyok jelentős különbségeket alakítanak ki. A gleccserek olvadása során ugyanis nem mindegy, hogy az olvadás egy átlagosnál melegebb téli hónap következménye, vagy egy hideg hónap során volt egy-két olyan nagyon meleg nap, amikor eső esett hó helyett, amitől megváltozott a gleccser felszínének színe. Utóbbi esetben a gleccser szürkés színe miatt több napsugárzást nyel el a tél további részében, aminek további melegítő hatása van. Ahhoz, hogy lássuk a két eset közül melyikről van szó, napi léptékű adatokra volt szükségünk az adott gleccserre vonatkozólag.

Másfél fok: Amit mondasz, olyan szempontból is rendkívül fontos, hogy bár a melegedés ténye egyértelmű, a kisebb skálájú folyamatok, úgy, mint a permafroszt olvadása, a hurrikánok és erdőtüzek dinamikája még számtalan kérdést vet fel, és ugyanilyen a gleccserek olvadásának várható mértéke. Elengedhetetlenül fontos, hogy egyre pontosabb képet kapjunk a várható hatásokról, hogy legalább az alkalmazkodásra legyen lehetőség. Kanada esetében szerinted milyen lépésekre lesz szükség, hogy a már visszafordíthatatlan folyamatokhoz alkalmazkodni tudjon a lakosság?

Ben Paquette-Struger: Egyelőre még nincs túl sok szó alkalmazkodásról. Ami világosan látszik, hogy a jelenlegi infrastruktúra nincs felkészülve az erdőtüzekre és árvizekre, szeretünk az erdők és a folyók menték építkezni és épp ezeken a területeken lesz veszélyes élni. Emiatt sok embernek el kell majd költöznie jelenlegi otthonából. Ha nemcsak Kanadát nézzük, hanem Észak-Amerikát, a tomboló tüzek miatt például az amerikai Oregon állam több tízezer lakosát kellett már evakuálni. Mindezt úgy, hogy közben hurrikán szezon van és a világjárvány miatt eleve tele vannak a kórházak és túl van terhelve az egészségügy.

Másfél fok: Igen, ebből is látszik, hogy az éghajlatváltozás mérséklése mellett az alkalmazkodás is elengedhetetlen. Sokszor embert próbáló körülmények között végzel kutatást, és világszerte egyre több tudományos eredmény támasztja alá az éghajlatváltozás jelentette fenyegetést. Mégis, politikai-gazdasági döntéshozók, de a társadalom jelentős rétegei is elfordulnak a problémától, vagy kifejezetten igyekeznek azt hitelteleníteni, tagadni. Hogy éled ezt meg, mint éghajlatkutató és mit tanácsolsz a jövő klimatológusainak?

Ben Paquette-Struger: A fosszilis tüzelőanyagok kitermelésében és felhasználásában érdekelt cégek felfoghatatlan mennyiségű pénzt költenek arra, hogy célzott félretájékoztatással bizonytalanságot keltsenek az emberekben, ezzel is késleltetve a valódi cselekvést. És mindenki, aki a tudomány hangját, a mi hangunkat erősíti az célkeresztbe kerül, beleérve Greta Thunberget és a többi aktivistát, akik erejükön felül küzdenek azért, hogy az emberiség végre felébredjen és cselekedjen az éghajlatváltozás megfékezéséért. Eközben én minden reggel azért kelek fel, hogy segítsem megvédeni Kanada és a világ édesvíz forrásait. Azt látom, hogy az emberek egyre inkább odafigyelnek. Odafigyelnek, mert nem lehet nem látni mi történik. És persze én is azt kívánom, hogy bár ne ez lenne a helyzet, hiszen félelmetes látni, hogy csak mióta elkezdtem a tanulmányaimat mennyi változás történt.

De mindenkinek, aki kutató akar lenni, azt tudom mondani, hogy nincs ennél felemelőbb munka, és nem csinálnék semmi mást. Mert miért is kutatunk? Azért, hogy el tudjuk mondani a tényeket és segítsük az embereket a klíma- és ökológiai válság korában.

Borítókép: Meteorológiai állomás a Brintnell-Bologna-jégmezőn az Északnyugati területeken Kanadában.

A képek tulajdonosa: Ben Paquette-Struger