Ausztráliában a nyár folyamán nem ritkák a bozóttüzek. Az idei szezonban eddig érintett terület nagysága Magyarország területével összemérhető: hivatalos adatok szerint 103 ezer négyzetkilométeren pusztított bozóttűz az elmúlt hetekben Ausztrália délkeleti részén. De mi köze egymáshoz ennek és a meteorológiának, valamint az éghajlatváltozásnak?
A tűzvész kialakulásában és terjedésében fontos szerepet játszanak a megfelelő időjárási viszonyok, úgymint szárazság, meleg, szél.
Ausztrália időjárása évről évre nagyon változó, nagy a természetes változékonyság. A kontinens éghajlatát erősen befolyásolja a körülvevő óceánok hőmérséklete és az azok felett elhelyezkedő légtömegek áramlási rendszerei, valamint az azokban megfigyelhető ciklikus változások. Az egyik ilyen, napjainkban fontos szerephez jutó rendszer a térségben az indiai-óceáni dipólus, mely elnevezés az Indiai-óceán nyugati és keleti medencéjének hőmérsékletében évről évre bekövetkező változásokra utal. Jelenleg rekord erősségű pozitív fázisa figyelhető meg, mely Ausztrália középső és délkeleti részein az átlagosnál kevesebb csapadékkal jár együtt. Az antarktiszi oszcilláció is különösen erős. Ennek pozitív fázisában az erős nyugati szelek sávja dél felé, az Antarktisz irányába tolódik el, minek hatására a szokásos téli csapadék nagy része nem a szárazföld, hanem délebbre, az óceán felett hull. Mindezek mellett az előző évben a monszunesők a szokásosnál később érkeztek, így a kontinens belső részein több hő tudott felhalmozódni.
Miért fontos mindez?
Délkelet-Ausztráliában az éves csapadékmennyiség általában is elég változó, bármikor előfordulhat száraz év. Most azonban már 2017 óta tart az aszály, amire (hogy három egymást követő télen az átlagostól jóval elmaradjon a csapadék) a meteorológiai mérések kezdete óta még nem volt példa. A talaj és a növényzet kiszáradt, így pedig könnyebben lángra kapott. Mindemellett több hőmérsékleti rekord megdőlt, mivel erős nyugati szelek szállítottak forró, száraz levegőt Ausztrália belsejéből a keleti partokra. A szárazság sem segít: ha kevesebb a nedvesség, ami elpárologhat, kisebb annak hűtő hatása is.
Hogyan alakíthat ki a tűz saját időjárást?
Úgy, hogy a bozóttüzek nagy kiterjedésének és hőmérsékletének köszönhetően heves feláramlási folyamatok indulhatnak meg, aminek következtében aztán (a szokásos, tűztől már független módon) zivatarfelhő képződhet, annak minden velejárójával. Ahol, mint a tüzek környezetében, a környező levegő száraz (azaz nedvessége alacsony), ott a felhőből hulló csapadék (egy része) még azelőtt elpárolog, hogy elérné a felszínt. Ellenben az áramlás által felkapott parázs, a szél vagy a villámlások további tüzeket eredményezhetnek. A zivatarfelhő kialakulása, fejlődése valamint maga a zivatar az esősávokkal és a villámokkal igen jól végigkövethető az alábbi videón:
Mi köze mindennek a klímaváltozáshoz?
Az ausztrál meteorológiai szolgálat 2018-as jelentése szerint az ország átlagos középhőmérséklete egy fokkal magasabb az 1910-es szinthez képest, ami „megnöveli a szélsőségesen meleg időjárással együtt járó jelenségek intenzitását”. A klímajelentés többek között a szélsőséges hőhullámok és száraz időszakok gyakoribbá válására figyelmeztet.
A jövőben várhatóan nagyobb valószínűséggel lesznek veszélyes erdőtüzek, mint idáig voltak. Az emelkedő hőmérséklet és a szárazság kombinációja a növényzetet teszi sérülékenyebbé, de persze vannak időjárástól független okok is, például a tűzveszélyes területeken való építkezés is hozzájárul a növekvő tűzveszélyhez.
Mivel a most érintett területek Ausztrália legsűrűbben lakott régiói, jelentős a tüzek társadalomra gyakorolt hatása, sok szempontból, köztük a légszennyezés szempontjából is.
Jó hír, hogy noha az előrejelzések szerint a meleg, száraz időjárás valószínűleg január első felében továbbra is fennáll, ám a fent említett oszcillációs jelenségek gyengülnek, ami enyhítheti a helyzetet. Az előrejelzők azonban áprilisig az egész országban átlag feletti hőmérsékletet várnak.
Írta: Pieczka Ildikó – Meteorológus, a földtudományok doktora (PhD), az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékének adjunktusa, a Másfél fok egyik állandó szerzője.
