Az első hó szeptemberben takarta be Tirol erdeit, két alpesi zerge szökkent elém, amint felfelé haladtam. A helyi zerge populáció már szinte zavartalanul fogadja érkezésem, hiszen közel 3 éve találkozunk rendszeresen hajnali túráim alkalmával.
Ahogy felfelé haladunk, a szarvasok és európai őzek életterét átveszi a zergék élőhelye, a törpefenyők zónájában. Télen alacsonyabban, az erdők felső területein, nyáron a hegyi legelőkön és sziklás hegyoldalakon találjuk őket. A nőstények ekkor hozzák világra egy, maximum két utódjukat. A hegyvidéki patások állománydinamikáját nagyban meghatározza a táplálékforrás rendelkezésre állása, különösen a nyári időszakban, a laktáció és az elválasztás fenntartása érdekében. A hőmérséklet emelkedése befolyásolja a növényi fenológiát (fejlődési időszakokat) és így a táplálék minőségét. A növényzet eloszlási mintázatát és minőségének változásait tanulmányozva megjósolható a zergék állományváltozása. Valamennyi forgatókönyv azt sugallja, hogy az appennini zerge a következő 50 évben akár a kihalás szélére is sodródhat, és az alpesi zerge állománya is radikálisan lecsökkenhet.
A hőmérséklet minden 1 Celsius-fokos emelkedésére 150 méterrel húzódik feljebb a hóhatár a 2010-es EEA jelentés alapján. Az európai magashegyi növényfajok elterjedési területei több száz kilométerrel elmozdulhatnak észak felé a 21. század végére, és a hegyvidéki növényfajok 60 százaléka eltűnhet.
Az elmúlt 22 évben az alpesi zerge és a kőszáli kecske élőhelye jelentősen magasabbra tolódott az Alpokban. Liberati és munkatársainak vizsgálatai szerint a tavaszi hőmérséklet emelkedése csökkenti a hóágyi növényzet elérhetőségét, beleértve a zerge legjobb táplálékforrásait is, ami negatív demográfiai következményekhez vezet. Így a klímaváltozás elsősorban a fiatalkori mortalitást növeli, csökkenti a test növekedését és növeli a téli elhullás kockázatát. A felmelegedés befolyásolhatja a paraziták életciklusát is, vagyis gyorsabban fejlődnek, hosszabb ideig élnek, tehát nagyobb eséllyel és többen kerülhetnek át a gazdaszervezetbe.
Írta: Hegedüs Kinga, Bakó Gábor
