Sokakra a frászt hozzák a május-júniusban megjelenő óriás tőrösdarazsak. Alaptalanul, mert ezek a szelíd óriások sem az emberre, sem a háziállatokra nem veszélyesek, ugyanakkor segítenek kordában tartani a cserebogár-szaporulatot.
Az óriás tőrösdarazsakkal találkozhatunk kertek, parkok gyepén, korhadó fa vagy a komposzt közelében akár nagyobb létszámban is keringenek. Ez a hazánkban védett darázsfaj Európa legnagyobb termetű hártyásszárnyúja, igen látványos a megjelenése. Testmérete elérheti az 5cm-t, szárnyfesztávolsága pedig a 8cm-t is.
Ne bántsuk őket!
Ezektől a szelíd óriásoktól nem kell tartanunk. Bár rendelkeznek fullánkkal, azokat csak nagyon ritkán és kizárólag önvédelemre használják, pl. ha megfogjuk őket vagy rájuk ülünk. Hessegetésre, csapkodásra sem válaszolnak támadással. Ha véletlenül mégis mi lennénk a ritka kivételek és megszúr minket egy tőrösdarázs, akkor sem kell kétségbe esnünk, mert bár a szúrás fájdalmas, de allergiás reakciót nem vált ki és másnapra már nyoma sincs.
Biológiai védelem a cserebogárpajorok ellen
A kifejlett darazsak elsősorban nektárral táplálkoznak és a méhekhez, poszméhekhez hasonlóan hasznos beporzó rovarok. Szaporodásbiológiájuk egészen izgalmas. Lárváik ugyanis különféle lemezescsápú bogarak lárváiban fejlődnek. A nőstények bámulatos pontossággal találják meg a szarvasbogarak, orrszarvúbogarak, rózsabogarak és bizonyos cserebogarak pajorjait és tojásaikat azokba helyezik. A kikelő darázslárvák pedig belülről, elevenen falják fel a bogárlárvákat. Ezzel egyébként az ember számára a beporzás mellett további hasznot is hajtanak, hiszen tevékenyen részt vesznek a cserebogarak biológiai kontrolljában.
A fentieknek megfelelően a tőrösdarazsak a társas redősszárnyúdarazsakkal (pl. lódarázs, német darázs, padlás darázs) ellentétben magányosan élnek és csak a szaporodási időszakban találkozhatunk velük nagyobb számban, főleg ha rátalálnak egy-egy bogárlárva-lelőhelyre. Ilyenkor a városi környezetben is megjelenhetnek, néha alaptalan riadalmat keltve azokban, akik nem ismerik őket.
Óriás tőrösdarázs nőstény. Fotó: Somogyi István
Lódarázs vagy tőrösdarázs?
Könnyű megkülönböztetni ezeket a jámbor hártyásszárnyúakat a gyakran valóban agresszív lódarazsaktól. Mert bár a nőstény óriás tőrösdarazsak feje sárga, a hímeké pedig fekete, de a toruk mindig fekete és a szintén fekete alapszínű potrohukon 4 nagy sárga folt is látható. Így még röptükben is fekete-sárga összbenyomást keltenek. Ezt már csak az a tény is erősíti, hogy alapvetően a hasoldaluk is fekete.
Ezzel szemben a lódarazsak feje és tora sárgás-vöröses, a potrohuk hátulsó kétharmada pedig alulról és felülről nézve is sárga alapszínű. Így vörös-sárga összbenyomást keltenek.
Lódarázs
Kár is lenne összetéveszteni ezeket a hasznos és szép rovarokat az ember számára néha kellemetlen fajokkal, mert az óriás tőrösdarazsak ritkább és sokkal inkább védelemre szoruló tagjai a hazai faunának. A tőrösdarázs védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
