A nagy erejű vulkánkitörések nyomán a sztratoszférába kerülő kén-dioxid jelentősen képes lehűteni a Földet, amit a Mount Tambora 1815-ös kitörését követő „nyár nélküli év”, illetve a Mount Pinatubo 1991-es, több évre félfokos globális hőmérséklet-csökkenést előidéző gázfelhője is bizonyított. A mostani kitörés azonban a szakértők előrejelzései szerint nem jár majd hasonló következményekkel.
A hűtő hatást a idézi elő, hogy az erőteljes vulkánkitörések jelentős mennyiségű kén-dioxidot juttatnak a sztratoszférába, ami hónapokig képes ott maradni, és visszaveri a napsugarakat – idézi egy amerikai klímakutató, az IPCC riportjában szerzőként közreműködő Zeke Hausfather magyarázatát a Sydney Morning Herald.
A vulkánkitöréseket a szakértők egyebek mellett a kitörés mérete, a kilövellt magma mennyisége és a gázfelhő átmérője alapján a földrengéseknél használt Richter-skálához hasonló, 8-as skálával írják le, amelyen az eggyel nagyobb értékek az erősség tízszeres növekedését fejezik ki.
A tongai kitörés az emberiség által feljegyzett események közül a nagyobbakhoz tartozik, a szakértők az erejét a vulkánkitörési index 4-es, 5-ös szintjére teszik, így elég erős volt ahhoz, hogy a kilövellt gázfelhő elérje a sztratoszférát
– mondta el a Monash Egyetem geokémia professzora, Oliver Nebel. Ugyanakkor a későbbi mérések alapján a kén-dioxid mennyisége nem érte el azt a szintet, ami a hőmérséklet mérhető változásával járhatna.
Dr. Hausfather szerint a kutatók számításaik alapján mintegy 500 ezer tonnára teszik a sztratoszférát elérő kén-dioxid mennyiségét. A Pinatubónak a hőmérsékletre jelentős hatást gyakorló 1991-es kitörése ugyanakkor 20 millió tonna kén-dioxid kibocsátásával járt.
A Japán Meteorológiai Ügynökség műholdja által készített kép a tenger alatti vulkán kitöréséről – Fotó: MTI/AP/Nemzeti Információs és Kommunikációs Technológiai Intézet (NICT)
