A hideg idő se tartson vissza minket a természetjárástól, a telelő madarak kedvelt pihenőhelyein ilyenkor is zajlik az élet. Nincs ez másként a szegedi Fehér-tónál sem.

A szegedi Fehér-tó az európai madárvonulás fontos állomása, pihenő- és táplálkozóhelye a vonuló darvak, vadludak és récefélék ezreinek. A fokozottan védett terület a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet legnagyobb állóvize, amely valaha időszakos vízállású szikes tó volt.

A tórendszer lecsapolt tavain ősszel ezrével időznek a vonuló darvak. Nagy részük már tovább vonult a déli területek felé, az az 1000-3000 példány, melyeket még meg lehet itt figyelni, várhatóan az egész telet a Kárpát-medencében töltik. Ők továbbra is a környező tarlókra, vetésekre, nagyobb gyepekre járnak táplálkozni, késő délutántól pedig kisebb csapatokban húznak be az éjszakázó helyekként használt tavakra.

Darvak Sándorfalva mellett. Fotó: Puskás József

Mivel ezen az enyhe télen a víz nincs befagyva, a vadludak sem szóródtak szét, legelésző csapataikat a Szalakóta Látogatóközpont melletti Macskási-gyepen is meg lehet figyelni. Számuk változó, a maximum 4000-5000 példány jó része nagy lilik és nyári lúd. A nagy liliket a csőrük felett látható fehér foltról és éles „lilik-lilik” kiáltásaikról ismerjük fel. Ők tavasszal visszavonulnak az északi költőterületeikre, a nyári lúd az egyetlen lúdfaj, amely hazánkban is költ. Távcsővel végigpásztázva a libacsapatokat felfedezhetünk köztük egy-egy ritka vörösnyakú ludat, néha kis liliket is.

A tó környéki gyepekre járnak táplálkozni a vadludak. Fotó: Puskás József

bütykös ásólúd az 1970-es évekig csak ritka kóborló volt Magyarországon, majd egyre sűrűbben lehetett megfigyelni hazánkban. Ma már minden évben fészkel is nálunk néhány pár. A szegedi Fehér-tónál most is jelen vannak, a figyelmes szemlélők 20-30 párt találhatnak, de előfordul 70 is. Ismertetőjegye, hogy a gácsér a csőre tövén élénkvörös bütyköt visel.

Jellegzetes mintázatukról könnyen felismerhetők a bütykös ásóludak. Fotó: Puskás József

Récék terén is színes a paletta: a több ezer tőkés réce mellett sok a csörgő- és fütyülő réce, ezen kívül barát-, kanalas és nyílfarkú réce, valamint néhány fokozottan védett cigányréce is a vízen tartózkodik.

A gémféléket nagy kócsagok és szürke gémek képviselik. Ezek a fajok is vonulók, de évről évre egyre több példány tölti itt az egész telet. Puskás József beszámolója alapján újabban egy-egy bakcsó és kanalasgém is megpróbálkozik az átteleléssel, néha több, néha kevesebb sikerrel. Az ilyen enyhe telek, mint az idei is, kifejezetten kedveznek ezeknek az egyedeknek.

sirályok is képviseltetik magukat: a gyakoribb dankasirály mellett feltűnik sárgalábú-, sztyeppi-, vihar-, néha 1-2 heringsirály, illetve ezen a télen volt már világoshátú hering sirály is – de ez már nagyon vájtszemű madarászoknak való.

Enyhe teleken néhány sárszalonka is meg szokta kísérelni az áttelelést hazánkban, a Fehér-tónál is látható néha egy-egy. Sokáig meg lehetett figyelni egy havasi partfutó csapatot. Ez a faj nagy számban vonul át hazánkon ősszel és tavasszal. Ezen a télen olyan ritkán látható kóborló fajok is feltűntek itt, mint a kis bukó és az énekes hattyú.

Havasi partfutók a tavon. Fotó: Puskás József

Az asztal tehát terítve van a ragadozók számára. Minimum 10-12 barna rétihéja vadászik errefelé, rendszeresen megfigyelhetők egerészölyvek, kékes rétihéja, vörös vércse, gyakran megfordul a fenséges rétisas is. Ahhoz már nagy szerencse kell, de nem lehetetlen, hogy téli madarászásunk közben parlagi sas, vörös és barna kánya, kerecsensólyom, vándorsólyom vagy kis sólyom is a szemünk elé kerüljön a Fehér-tó környékén.

A szegedi Fehér-tó madarainak szemlélésére két kilátót is igénybe vehetünk. A Beretz Péter kilátó a szatymazi temető felől közelíthető meg, a Sirály tanösvényen. A Szalakóta Látogatóközpont mellett pedig tavaly augusztusban épült egy új, 12 m magas kilátónk. Ezt Sándorfalva felől, a Brassói utcán végighaladva lehet elérni.

A cikk borítóképét készítette: Ledács Kiss Gábor (Vadludak)