A műanyagok lebomlási sebességét vizsgálták

2023.05.30.

A műanyagszennyezés látszólag szinte mindenütt jelen van, és bár a műanyag zacskók, poharak és palackok juthatnak először eszünkbe, a műanyagokat egyre gyakrabban használják ruházat, szőnyegek és más textíliák készítéséhez is. Ha ezek a tengerekbe kerülnek, jelentős károkat okozhatnak, mivel sokszor évek alatt sem bomlanak le.

A San Diegó-i Kaliforniai Egyetem Scripps Oceanográfiai Intézetének új tanulmánya első ízben követte nyomon a természetes, szintetikus és kevert szövetek biológiai lebomlási képességét. A vezető szerző, Sarah-Jeanne Royer ezen anyagok tengeri lebomlásával kapcsolatban végzett kísérletet, és megállapította, hogy a természetes és fa alapú cellulózszövetek már egy hónapon belül képesek lebomlani. A szintetikus textíliák, beleértve az úgynevezett komposztálható műanyagokat, még több mint egy év után sem mutatták a lebomlás jeleit.

Ez a tanulmány rámutat arra, hogy szükség van a tesztek szabványosítására annak megállapítására, hogy a komposztálhatónak vagy biológiailag lebomlónak mondott anyagok valóban lebomlanak-e természetes környezetben

– mondta Sarah-Jeanne Royer, aki a kutatást a Scripps oceanográfiai intézet Dimitri Deheyn laboratóriumának posztdoktori ösztöndíjasaként végezte.

A kísérlethez tíz különböző típusú szövetet használtak, köztük faalapú cellulózt, természetes cellulózt, bioalapú műanyagot (PLA), olajalapú műanyagot, valamint poliészterrel és polipropilénnel kevert szövetkeverékeket. Mindezeket általánosan használják a textiliparban.

A textilmintákat átfolyó tartályokba helyezték, amelyeket a tenger felszínén és a tengerfenéken, körülbelül 10 méter mélyen helyeztek el. A mintákat hétnaponta megvizsgálták, képeket készítettek róluk, majd kis darabokat távolítottak el további laboratóriumi vizsgálatok céljából.

A kutatók megfigyelték, hogy a természetes szálak idővel vékonyabbá váltak, míg a műanyag szálak átmérője változatlan maradt, ami nem mutatta a biológiai bomlás jeleit. A cellulózalapú anyagok 28 napon belül teljes biológiai lebomlást mutattak, míg az olajalapú és a bioalapú szálak a biológiai lebomlás semmilyen jelét nem mutatták.

A tanulmány szerzői kiemelik, hogy a környezetbarát anyagként forgalmazott bioalapú polilaktikus műanyagok, valamint az olajalapú polipropilén az emberi eredetű szennyezés fontos forrását jelentik, és további vizsgálatokat kell folytatni ahhoz, hogy ezek természeti hatásaitól többet megtudjunk.

Forrás Greendex