A téli Hortobágy rendszeres vendége az évről évre visszatérő hósármány. A 80-as, 90-es években sok esetben kétezres csapatai is megfigyelhetők voltak. Azt hihetnénk, hogy egy ilyen, harcban edzett kis északi fajt nem fenyeget veszély. Ám a klímaváltozás sajnos a hósármánynak is komoly kihívást jelent.
Áttelelő példányok a Kis-Balatonnál vagy a Duna mentén is lencsevégre kerülhetnek. A hósármány pusztai növényfajok magvait fogyasztja, de költési időben rovarokat eszik, és utódait is szúnyogokkal, lószúnyogokkal, lepkékkel és pókokkal eteti. Testhossza 16-17 centiméter. Háta, szárnya és farka sötét, a többi része piszkosfehér.
Hósármány – Fotó: Morvai Szilárd
Gyakran szántóföldeken, lucernásokban, kukoricatarlókon, földutak peremén is megfigyelhető. Költőterülete a tundra vidéke, fészkét a tojó fűszálakból és mohából a földre építi, amit aztán tollakkal bélel. Hazánkban szikes puszták közelében és vizesélőhelyek környékén bukkan fel.
A greenfo.hu-n megjelent cikk szerzője, Morvai Szilárd szerint a klímaváltozás komoly kihívást jelent a hósármánynak is.
A rovarélet fejlődése és ezáltal a populációs csúcs korábbi időpontra tolódik, a költés ideje azonban nem változik, és lezajlanak a rajzások, melyekből etetné a fiókákat. Így nem a megfelelő időszakban áll rendelkezésre a nagy mennyiségű rovarzsákmány, ez pedig évről évre kevesebb, megfelelően táplált utódot jelent.
A másik negatív klímaváltozási közvetett tényező, hogy számos faj számára egyre jobban tolerálható a hósármány élőhelyén lévő megváltozott klíma, így benyomulnak olyan fajok, amelyek korábban nem voltak ott jelen, ezáltal konkurensei lesznek a hósármánynak. Emellett a vörös róka elterjedése is északabbra tolódott, ami számos fészket kifoszt.
