A királylepkék az észak-amerikai természetvédelem ikonikus faját jelentik, az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent az állományuk.
Számos kutatás foglalkozott a közelmúltban azzal, hogy kiderítse, miért csökken drámaian a királylepkék állománya. A legtöbb esetben arra jutottak, hogy a hernyói tápnövényét jelentő selyemkórókkal (Asclepias syriaca) van gond, vagyis azzal, hogy a modern mezőgazdaság nem tűri meg ezt a rendkívül makacs gyomnak számító növényt. Egy új kutatásban a William & Mary Egyetem szakemberei arról számoltak be, hogy talán kisebb a baj a királylepkével, mint eddig hittük. A kutatás eredményét a Current Biology folyóirat tette közzé.
A kutatók arra jutottak, hogy a királylepkék állományát az emberi tevékenység által átalakított környezet lehetőségei felduzzasztották korábban. Vagyis a természetes létszámuk, az ember megjelenése előtt jóval alacsonyabb volt, mint amennyire azt követően megnőtt.
A királylepke hernyója selyemkórón. Forrás: iNaturalist
A kutatás során az elmúlt 25 ezer év lepkeállományának és selyemkóró-elterjedésének alakulását vizsgálták meg DNS-alapú modellszámításokkal. Elsőként azt találták, hogy a jégkorszak vége felé, 10-20 ezer éve mind a királylepke, mind a tápnövény selyemkóró állománya hirtelen megnőtt, valószínűleg azért, mert a visszahúzódó gleccserek helyén új élőhelyet találtak.
