Amit ma még szép és rendezett udvarnak tartunk, a legnagyobb nyári hőségben is zöldellő, gazmentes fűvel és érzékeny, permetigényes díszbokrokkal, az egy permakultúrás számára fenntarthatatlan, energiaigényes káosz. Ami sokak számára gaz vagy sűrű, áthatolhatatlan növényzet, arról egy permakultúrás inkább azt gondolja, hogy élettér, búvóhely, táplálékforrás, mikroklíma, talajtakaró, zöld oázis és – az ott található növények függvényében – javítandó vagy jó talaj. Mi a rend és a káosz a természetben?
Sok energiabefektetés, kevés haszon: rendben van ez így?
Az, hogy a kerti gyepet gazmentesen, zölden és frissen tartsuk, az év túlnyomó részében sok időt és energiát igényel. Gyomtalanítunk (jobb esetben gyepszellőztetővel, rosszabb esetben vegyszerekkel), gyeptrágyázunk, öntözőberendezést üzemeltetünk, ivóvizet pazarlunk locsolásra, és gyakran nyírjuk a füvet. A mai – bár szerencsére múló – értelmezés szerint ez egy szép, tiszta, rendezett kert lesz, amivel büszkélkedhetünk szomszédaink előtt.
A természet szerint ez nem rend, hanem káosz. Fotó: unsplash.com
A természet rendje szerint azonban ez kaotikus, élettelen és kizárólag külső bemenetekre, emberi inputra támaszkodó, önfenntartásra képtelen rendszer. Elég egy hét, amikor nem foglalkozunk vele, és máris összeomlik. Tegyük fel a kérdést magunknak, megéri-e ez a temérdek befektetett energia, ha az eredmény természetellenes és az ember számára sem ad többet némi esztétikai élménynél?
Kaotikus, de stabil
A természetes rendszerekben, például egy élettől burjánzó, átláthatatlannak tűnő, mégis mindannyiunk szemét gyönyörködtető esőerdőben megszámlálhatatlan elem áll egymással kölcsönhatásban. Elemként tekinthetünk egy fára, bokorra, kúszó-mászó növényre, patakra vagy állatra; a közöttük lévő kölcsönhatások sokasága teszi önfenntartóvá az esőerdőt. Az erdő az ember beavatkozása – locsolása, metszése, nyírása, permetezése – nélkül is él és élni fog, amíg a benne lévő elemek tudnak egymásra támaszkodni.
Van rendszer az összevisszaságban. Fotó: unsplash.com
A rendszer stabil, ha az ott élő békának van mit ennie és innia, ha a madárnak van hol élnie és elbújnia ragadozók elől, ha a fák a gombákkal szimbiózisban együttműködve életben tudják tartani önmagukat és minden élet alapját, a talajt. Minél több az elem, annál több a kölcsönhatás, annál stabilabb rendszer. Ez a természet nagybetűs rendje.
Már egy egész kicsi vízfelület is növelheti a biodiverzitást. Fotó: unsplash.com
Pázsit helyett káosz!
Környezetünkben tehát arra kell törekednünk, hogy teret adjunk a fajgazdagságnak és a közöttük lévő kölcsönhatásoknak: teremtsünk élőhelyet, búvóhelyet, élelem- és vízforrást! Cseréljük a pázsitot cickafarkkal, fehér herével kevert ökogyepre vagy vadvirágos méhlegelőre, ültessünk árnyékot, fészkelőhelyet, nektárt, gyümölcsöt és tűzifát adó fákat, bogyós bokrokat, adjunk teret a víznek, a monokultúrákat váltsuk fel valami mással!
Harmatszüretelő ökogyep cickafarkkal. Fotó: Szentgyörgyi Anna
Itt az ideje újragondolnunk, mit jelent számunkra a rend, és mit a káosz. Engem személy szerint magával ragad az összevisszaság, s a természet szemet gyönyörködtető sokszínűsége.
