A szalakótaalkatúak rendjébe tartozó gyurgyalagok közismerten színpompás madarak. De alapvetően ez a színgazdagság jellemző a rend többi családjának képviselőire is: gondoljunk csak a hazánkban is honos jégmadárra, vagy éppen a szalakótára, illetve a szoros értelemben nem túlzottan színekben gazdag, de ennek ellenére is feltűnő tollruhájú búbos bankára.
Ha itt nincs is módunk bemutatni a többi, főként trópusi, ma ismert gyurgyalag 31 fajának gyönyörű tollruháját, a színezettségükről mégis sokat elárulnak az egyes fajok nevei, mint: zöld gyurgyalag, kármin gyurgyalag, piros gyurgyalag, rózsaszínű gyurgyalag, zafír gyurgyalag. Egyes fajok tollszíne, már-már a kolibrifélék színpompájával vetekszik.
A prügyi gyurgyalagtelep egyik párosa (Fotó: Soós Gábor)
A nálunk is költő, de Európában, Nyugat-Szibériától Észak-Afrikáig és a Fokföldön is honos gyurgyalag (Merops apiaster) vagy gyurgyóka hazaérkező csapatait várhatóan hamarosan látni és hallani is lehet. A magasban kecsesen repülő madarakat jellegzetes „prü-prü” hangjuk is elárulja. Hazánkban területi eloszlásuk nem egyenletes. Ennek egyik magyarázatát fészkelési szokásaikban kell keresni. A gyurgyalag fészkét, pontosabban költőüregét homokos, löszös összletű partfalakba, domboldalakba, mélyebb földutak oldalába, egyes helyeken keréknyomok padkáiba építi, így a költésre alkalmas helyek és környezetük a madárkolóniák jellemző gyülekezési helyei. A madár a költőüregéhez vezető járatot főként a csőrével ássa ki. Ásás közben a talajt heves csőrvágásokkal lazítja föl, a földet pedig rövid lábainak gyors mozdulataival kaparja ki. Eközben szárnyára, vagy a meredekebben mélybe vezető járatokban a csőrére támaszkodik. Az esetenként két méter hosszúságot is elérő járat végén található a kiszélesedő költőüreg, amibe a madár 5-6 fehér tojást rak. A tojásrakást megelőző „földmunka” 10-25 nap alatt készül el, a partfal anyagának függvényében, és eközben akár 12 kg, vagy ennél is több földet is megmozgat egy-egy madár. A költőüregbe fészket nem építenek. A tojások, majd később a fiókák is a szülők által kiöklendezett köpeteken, és a zsákmányrovarok emészthetetlen kitindarabjain helyezkednek el. A gyurgyalagköpetek a telepek közelében, kiülőfáik alatt is megtalálhatók, így ezekből a rovarmaradványokból lehet tudni, hogy a madarak hangyákat bogarakat, lepkéket, poloskákat, szitakötőket, sőt, fullánkos darazsakat, méheket, poszméheket fogyasztanak. Így a köpetek elemzésével akár a térség rovarfaunájáról is információkat gyűjthetnek az entomológusok.
A faj tudományos nevének etimológiai vizsgálata görög és latin gyökerekre vezet vissza. A „Merops” nemzetségnév a hasonló görög kifejezésből ered. A hellén mitológia egyik királyára, Merops-ra utal, trója királyának, Priamusnak nevelőjére. Az „apiaster” a latin apiastra kifejezésből származik, ami méhevőt jelent. De több európai nyelv is hasonló tartalommal azonosítja ezeket a madarakat a némettől a spanyolon át az olaszig, sőt, a japán yoaroppahachikui is, ami nagyjából azzal a jelentéssel bír, hogy: „ez a madár eszi a méheket”. Mint azt a fentiekben írtuk, a pontosabb jelentés a köpetek alapján az lehetne, hogy: eszi a méheket is!
Gyurgyalaghím szitakötővel kedveskedik párjának (Fotó: Soós Gábor)
Méhfogyasztásuk miatt a méhészek ellenségként tekintenek rájuk, és nem különösebben kedvelik őket. E sorok egyik írója is, mint méhész tapasztalta már, hogy őszi és tavaszi vonulásukkor el-elidőznek egy-egy méhészet környezetében, és gyors akrobatikus repüléssel vadásszák le a kijáró dolgozó méheket. Azonban jobban kedvelik a nagyobb falatokat: a szitakötőket, lepkéket. A nem körültekintően alkalmazott rovarirtó szerek sajnos még mindig több méhcsaládot pusztítanak ki, mint a gyurgyalagok. Ez persze nem mentesíthet egyetlen méhész kollégát sem attól, hogy vándorlás idején a méheit körültekintően telepítse, és kaptárait ne rakja le gyurgyalag telepek közelébe, mert ezzel bizony felkínálja őket a fogyasztásra.
A gyurgyalag hazánkban fokozottan védett madár. Pénzben kifejezett természetvédelmi értéke jelenleg 100 000 Ft. Mivel állománya nagyban függ a költésre alkalmas homokfalak meglététől, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén is figyelmet fordítunk a madár költési lehetőségeinek fenntartására, költőhelyeik kiterjesztésére.
A Dél-borsodi Tájegység egyik legjelentősebb gyurgyalagtelepe egy szebb napokat is látott, 168 méter hosszúságú homokfal Prügy község határában, melynek kialakulása több évtizedes múltra tekint vissza. A partfal gyurgyalagállományának komolyabb monitorozása azonban csupán 2003-tól zajlik, ekkor az állomány mintegy 93 pár gyurgyalagot és 70 pár partifecskét számlált. A populáció első igazán nagy emelkedését a 2010-es árvízvédelmi munkálatok eredményezték, aminek következtében 2011-re 160-ra becsülték az itt fészkelő gyurgyalagpárok számát. Az újbóli, rendszeres, évenkénti frissítések azonban elmaradtak, illetve amennyire lehetett, kézi erővel állították helyre a Bükki Nemzeti Park kollégái a telepnek otthont adó homokfalat. Azonban a költésre alkalmas falszakaszok beszűkülése miatt az itt fészkelő párok száma 2019-re 30-ra csökkent. 2020-ban azonban az ÉMVIZIG és egy segítőkész helyi gazdálkodó közreműködésével ismét megvalósulhatott a partfal gépi erővel történő, nagyobb léptékű helyreállítása. Az együttműködésnek köszönhetően kialakult partfal idei renoválása már kézi erővel is elvégezhető volt, amit a Dél-Borsodi Tájegység természetvédelmi őrszolgálatának tagjai április végén el is végeztek. Ennek során a friss felületek kialakításával és a benövényesedett részek megtisztításával új költési lehetőségek nyíltak meg a madarak előtt. Kíváncsian várjuk, hogy a 2020-ban ugyan még 30 párt számláló telepen idén hány költő párt sikerül megfigyelnünk. A költőterület természetvédelmi jelentőségére való tekintettel a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság 2020-ban indítványozta a partfal, mint kiemelkedően jelentős gyurgyalagélőhely saját vagyonkezelésbe vételét, melynek eredményeként biztosítottá válhatnak a megfelelő léptékben és időben elvégezni szükséges renoválási munkálatok.
A prügyi gyurgyalagtelep renoválásának pillanatai és az előkerült tavalyi költőüregek (Fotók: Barati Sándor, Soós Gábor)
Hasonló munkákkal frissítettük fel a gyurgyalagok számára a csobaji partfalat is, mely szintén az egyik helyi gazdálkodó önzetlen munkájának köszönhetően került helyreállításra 2019-ben. Az utóbbi két évben kézi erővel renováltuk a partfalat, melyen a 2018-ban felmért 20 párról 2020-ra 28 párra emelkedett a gyurgyalagok száma, ráadásul a partifecskék is megjelentek mellettük.
A csobaji gyurgyalagtelep. A jobb oldal kész, a bal oldal még hátra van. (Fotó: Soós Gábor)
A csobaji gyurgyalagtelep panorámaképen. (Fotó: Soós Gábor)
Igrici külterületén is újabb kolónia létrehozását készítettük elő. Itt az M3-as autópálya építése és egy korábban nyitott kavicsbányató egykori meddőjén kezdtek el a madarak fészektelepet kialakítani. Sajnos a telep közelében illegális hulladéklerakó is működött, emellett a könnyen hozzáférhető homokot is szállították innen az illegális kitermelők. Egy már kialakult, 18 üreget számláló telep falát bányászták alá a homokkinyerés érdekében! Így a stabilitását vesztett fal leomlott. Szerencsére ez már a költési időn kívül történt. Ez évben a leomlott partfalat stabilizáltuk, az omladékot elterítettük. Emellett egy közeli, már növényesedett, mesterségesen kialakított tereplépcsőjű területen egy új falat is megtisztítottunk, abban a reményben, hogy újabb fészkelőhelyeket ásnak majd ki az idén érkező madarak.
A 2020-ban leomlott homokfal Igriciben (Fotó: Barati Sándor)
Az Igriciben 2021-ben stabilizált költőterület (Fotó: Barati Sándor)
A gyurgyalag tavalyi költőüregében áttelelő hosszúlábú bűzbogarak (Blaps mortisaga) és a piros kitinpáncélú közönséges lucernabogarak (Gonioctena fornicata) (Fotó: Barati Sándor)
Az újonnan nyitott 30 m hosszú partfalszakasz Igrici külterületén, az autópálya-építés visszahagyott meddőjében (Fotó: Barati Sándor)
Így most már türelmetlenül várjuk a trópusok hangulatát idéző gyurgyalagjaink érkezését.
A „kubikos” brigád tagjai (Fotók: Barati Sándor, Soós Gábor)
Szerzők: Barati Sándor – természetvédelmi területfelügyelő; Soós Gábor – természetvédelmi területfelügyelő
A cikk borítóképét készítette: Bernáth Sándor dr. (Kétfelé)
