Forrás: Másfél fok; Szabó Amanda Imola – Meteorológus-éghajlatkutató, doktorandusz az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékén és a Másfél fok egyik állandó szerzője.
A globális felmelegedés miatt fokozódó szélsőséges időjárási események eltérő szinten sújtják a bolygó különböző régióit, ahogy a helyi társadalmak alkalmazkodóképessége is eltér. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mely országokba volna érdemes tehát „menekülnünk” az éghajlatváltozás elől? Földrajzi szempontból nézve Új-Zéland, Izland, az Egyesült Királyság, Ausztrália és Írország jó pozícióból indul. A várható élhetőség mércéje azonban sokkal összetettebb ennél. Be kell látnunk, hogy nincs olyan hely a bolygón, ami alkalmazkodási lépések és mérséklés nélkül ne lenne kitéve a klímaváltozás okozta kockázatoknak. Biztonságos helyre ott számíthatunk, ahol klímareziliens a társadalom, tehát komolyan veszik mind a mérséklést, mind az alkalmazkodást. Ebből a szempontból akár szomszédos országok között is szakadék lehet. A Notre Dame Global Adaptation Initiative alkalmazkodási indexe alapján Magyarország a 182 rangsorolt országból az ötvenedik, míg a szomszédos Ausztria a hetedik helyen áll jelenleg. A mérséklésre irányuló erőfeszítések mérésére meghatározott Climate Change Performance Index alapján pedig hazánk a 63 rangsorolt országból az ötvenharmadik helyen van, de Ausztrália például az ötvenötödik. Még nyitva van az ablak, hogy a klímacélok betartásával biztonságosabb szinten tartsuk a felmelegedés mértékét. Elérhetőek a lehetőségek a mérséklésre és az alkalmazkodásra, az ehhez szükséges tőke és technológiák is rendelkezésünkre állnak, csak a hatékony, valódi és gyors cselekvés hiányzik. A költözés ezt biztosan nem fogja pótolni a tömegek számára.
Azt már tudjuk, miért kell elfelejteni, hogy a Marsra költözünk, de mi a helyzet az emberiségnek otthont adó bolygó régióival? Egy interjúban elismert kutatók válaszoltak arra az egyre égetőbb kérdésre, hogy mi a klímaválság szempontjából legbiztonságosabb hely a Földön? Az olyan neves intézmények, mint az Amerikai Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA), az Oxfordi Egyetem vagy a UML (Massachusetts Lowell Egyetem) kutatóinak válaszai nem azt tükrözik, amit elsőre elképzelnénk.
A legtöbb ember első reakciója erre a kérdésre az lenne, hogy mérlegeljék az éghajlati hatásokat – mint például a tengerszint emelkedése, áradások, erdőtüzek, hőhullámok és aszályok – és azt, hogy hol fordulnak elő ezek a legkisebb valószínűséggel. Fontos továbbá a természeti erőforrások, mint az édesvíz jelenlegi és várható elérhetősége, így a földrajzi elhelyezkedés nem elhanyagolható kérdés.
A kutatók szerint az észak-amerikai kontinensen ezek alapján a Nagy-Tavak vidéke a legígéretesebb. A valódi válasz legalább annyira, ha nem jobban, attól függ, hogy egy adott helyen az emberek – és a társadalom egésze – mit tesznek az éghajlatváltozás kezelése érdekében.
A legbiztonságosabb hely ott van, ahol erős szakpolitikák segítségével tudatos törekvés zajlik az éghajlatváltozás mérséklésére és a hatásokkal szemben ellenálló társadalmak és települések kiépítésére.
Mit hívunk „klímabiztos” helynek a bolygón?
A földrajzi elhelyezkedés vitathatatlanul fontos szerepet játszik abban, hogy egy régió mennyire van kitéve az éghajlati viszontagságoknak és az éghajlatváltozás hatásainak. A földrajzi szempontból leginkább klímabiztos régiók éghajlata esetén:
1. Gyakoriak az enyhe időszakok
Az enyhe időjárású napok számának területi eloszlására és annak változására vonatkozó vizsgálatot végeztek a Princeton Egyetem és a NOAA kutatói. Az enyhe, nem túl meleg, nem túl hideg, nem túl párás vagy esős, vagyis egyszerűen kellemesnek mondható időjárást a következő értékekkel jellemezték:
- a napi maximum hőmérséklet 18 és 30 °C közötti,
- a napi csapadékmennyiség nem haladja meg az 1 mm-t és
- a harmatpont hőmérséklet (amikor állandó nyomáson a levegő telítetté válik) a 20 °C-ot.
Az eredményeik alapján az enyhe napok száma jelentősen csökken majd a trópusokon, valamint a szubtrópusi régiókban, és enyhén növekszik a szubtrópusoktól északra (északi félteke) és délre (déli félteke) a mérsékelt övben (például Európa jó részén, kivéve a mediterrán térséget). Az enyhe napok számának változása nemcsak a század végére várható, hanem már ebben az évtizedben. Kiemelten fontos a „kellemesnek” is mondható időszakok változásának fiziológiai hatásainak minél pontosabb ismerete, például a mentális egészségre vagy a szabadidős programokra.
2. Alacsony a szélsőséges időjárási események kockázata
Jelentős regionális eltérések mutatkoznak abban is, hogy a szélsőséges időjárási események, mint a hurrikánok, erdőtüzek vagy a hőhullámok, villámárvizek stb., milyen gyakorisággal fordulnak elő vagy előfordulnak-e egyáltalán, és persze kérdés, hogy ez a területi eloszlás hogyan módosul a klímaváltozás következtében.
Bár Európa szívében nem vagyunk úgy felkészülve a tornádókra, mint sok amerikai lakos, 2021 júniusában több ember meghalt és több tízezer ember maradt áram nélkül egy Csehországban pusztító tornádó miatt, így fontos kérdés, hogy mi várható a jövőben. Az erdőtűz nem újkeletű jelenség a mediterrán régióban, de 2021 augusztusában négyszer magasabb hőintenzitással tomboltak, mint az eddigi rekord.
Hazánkban nő a tartós és életveszélyesen forró hőhullámok gyakorisága, míg a melegedő telek a mezőgazdaságra jelentenek kockázatot és nem kímélnek minket a vízhiány és víztöbblet okozta károk sem.
3. Valamint jóval a tengerszint felett helyezkedik el
Bár az éghajlatváltozás hatásai nap mint nap megmutatkoznak hazánkban is, de a ChatGPT véleménye ellenére a tengerszint emelkedés nem jelent közvetlen veszélyt a Kárpát-medencére. Ezzel szemben például Velence városa, Hollandia vagy a kis-szigetországok esetén elkerülhetetlen az alkalmazkodás. Egyes esetekben már nincs lehetőség helyben megoldást találni, az egyetlen lehetőség az elvándorlás. Tuvalu szigetének kulturális örökségét egy metaverzum kialakításával tervezik, míg az egyesült királyságbeli Fairburne település nem építi tovább a hullámoktól védő tengerparti falakat.
A földrajzi adottságok mellett számos másik tényező meghatározza, hogy egy térség mennyire érintett a klímaválságban és milyen lehetőségek nyílnak az alkalmazkodásra. A társadalmi, gazdasági hatások is jelentősen befolyásolják, hogy mennyire teljesülnek olyan alapvető emberi szükségletek, mint a tiszta ivóvízhez való hozzáférés. Ráadásul a globalizált világban a lakóhelyünktől távoli problémák is befolyásolhatják például a biztonságos élelmiszerellátást. Be kell látni, hogy
nincs olyan hely a bolygón, ami alkalmazkodási lépések és mérséklés nélkül nem lenne kitéve a klímaváltozás okozta kockázatoknak.
Papíron ezek az országok indulnak jobb helyzetből
Földrajzi szempontból egyes régiók kétségkívül előnyökkel rendelkeznek az éghajlatváltozás súlyosságát illetően. Egy, a Sustainability folyóiratban publikált tanulmány szerint Új-Zéland, Izland, az Egyesült Királyság, Ausztrália és Írország indul a legjobb helyről a földrajzi elhelyezkedés alapján.
A kutatás figyelembe vette, hogy mekkora a „teherbíró képessége” az adott országnak, tehát például mekkora a mezőgazdasági területek aránya lakosságarányosan nézve vagy van-e hozzáférésük tengerhez. Fontos szempont volt továbbá, hogy egy ország mennyire van elszigetelve a szomszédos országok gazdasági és társadalmi instabilitásainak hatásaitól, valamint a megújuló energia potenciál, ami fontos mérőszáma az energiafüggetlenségnek.
Az élhetőség mércéje azonban nem szigorúan az éghajlathoz köthető, sőt
Amellett, hogy egyes régiók földrajzi szempontból előnyökkel indulnak az éghajlatváltozás súlyosságát illetően, a mérséklésre (mitigáció) és alkalmazkodásra (adaptáció) irányuló lehetőségek és tényleges lépések döntőek a klímabiztonság kérdésében.
A mitigációban elért teljesítmény mérésére meghatározott Climate Change Performance Index (CCPI) alapján sorrendben a dánok, svédek, norvégok és a britek járnak legelől. Az index számítása során figyelembe kell venni az ország üvegházgáz kibocsátás csökkentésben, a megújuló energiák bevezetésében és azok energiahatékony felhasználásában, valamint a klímabarát politikák bevezetésében elért eredményeket.
Míg Ausztrália a földrajzi adottságok alapján szerencsés helyzetben van, addig a CCPI indexben már jócskán hátra szorul, a 63 rangsorolt országból az 55. helyre.
Hazánkban sem örülhetünk igazán, mi az 53. helyre kerülünk a mérséklésre irányuló erőfeszítéseink alapján.
A válaszlépések jelentősége már a legutóbbi IPCC jelentés sérülékenységre vonatkozó megállapításaiban is megjelenik. A korábbi kutatásokban az éghajlatváltozás egy régióban várható hatásának meghatározásakor a várható hatások leírásában figyelembe vették a kitettséget, valamint a vizsgált társadalmi csoport, szektor (például turizmus vagy energiatermelés) érzékenységét. A várható hatás és az alkalmazkodóképesség együttesen adta meg egy térség sérülékenységét.
Az éghajlati alkalmazkodásra fókuszáló legutóbbi jelentésben alkalmazott komplex kockázatértékelésben már figyelembe veszik a tényleges társadalmi és gazdasági válaszokat az éghajlatváltozásra.
A biztonságos hely ott van, ahol klímareziliens társadalmat építünk
Az éghajlatváltozással szembeni sérülékenység tehát sokkal többről szól, mint a földrajzi elhelyezkedés. A Notre Dame Global Adaptation Initiative ND-GAIN nevű indexével meghatározható, hogy egy ország mennyire sérülékeny és mennyire áll készen, hogy ellenállóvá váljon az éghajlatváltozás okozta kockázatokkal szemben.
Az index számításához szükséges módszertanban a kockázat magában foglalja az éghajlati veszélynek kitett népesség és kritikus infrastruktúrák számát. Számszerűsíti az alkalmazkodóképességet, továbbá a lakosság érzékenységét a különböző szélsőséges időjárási eseményekre.
Például az aszályérzékenység meghatározásakor fontos szempont, hogy a gazdasági ágazatok milyen mértékben támaszkodnak a vízigényes iparágakra (mezőgazdaság, vízi szállítás, bányászat, közművek). A végső besoroláshoz a kockázat szintjének felmérése mellett rangsorolható, hogy az adott ország mennyire áll készen az éghajlatváltozás hatásaira, azaz mennyire felkészült gazdasági, kormányzati és társadalmi szempontból.
Japán például már az éghajlatváltozás hatásai nélkül is sorozatosan ki van téve természeti katasztrófáknak, de az ND-GAIN index szerint a világ összes országából elől, a 17. helyen helyezkedik el a rangsorban. Ennek oka, hogy az ország bizonyítottan jól teljesít az alkalmazkodás terén.
Magyarország a 182 rangsorolt országból az 50. helyen áll jelenleg, míg a szomszédos Ausztria a 7.
A felkészültség mértékében jelentős eltérések vannak az egyes régiók között. Az Egyesült Államok száz legnépesebb városait rangsoroló adatbázis alapján készült elemzés szerint
a legsérülékenyebb városok a legkevésbé felkészültek egy éghajlatváltozás okozta szélsőséges esemény hatásaira.
Végső soron nem mindenkinek van erőforrása és eszköze ahhoz, hogy klímabiztosnak ítélt helyre költözzön, és az embereket sem lehet arra kényszeríteni, hogy elhagyják hazájukat, csak hogy elkerüljék a klíma- és környezeti válság következményeit.
Még nyitva van az ablak, hogy a klímacélok betartásával biztonságosabb szinten tartsuk a felmelegedés mértékét. Elérhetőek a lehetőségek a mérséklésre és az alkalmazkodásra, az ehhez szükséges tőke és technológiák is rendelkezésünkre állnak, csak a hatékony, valódi és gyors cselekvés hiányzik. A költözés ezt biztosan nem fogja pótolni a tömegek számára.
