A fosszilis olajon alapuló műanyagok elárasztották a Földet. Több tanulmány is kimutatta, hogy már minden élőlényben jelen vannak mikroműanyagok. Ez az erős környezeti hatás arra sarkallta a kutatókat, hogy olyan műanyagpótló alternatívákat fejlesszenek ki, amelyek a természetben gyorsabban lebomlanak. A nádcukor alapú bioalapú polimerek az egyik ilyen lehetőség, amit ma már szélesebb körben is alkalmaznak.
A legelterjedtebb bioműanyag a poli-L-laktid (PLA), amelyet 3D nyomtatókban, textíliákban, élelmiszercsomagolásokban, eldobható evőeszközökben és még sok más területen is használnak. Sokak szerint ez az anyag sokkal környezetbarátabb, mint a hagyományos műanyagok, azonban egy friss kutatás szerint ez csak részben van így, mert a bioműanyagok negatív hatással vannak a biológiai életre.
A Göteborgi Egyetem doktorandusza, Azora König Kardgar csapatával megállapította, hogy a haleledelben lévő bioműanyagoknak kitett kis sügérek viselkedése hat hónap alatt megváltozott. A normálisnál sokkal jobban lecsökkent mozgásigényük, megváltozott a csapatalakítási képességük, és nem voltak normál reakcióik sem, amikor veszély közeledett feléjük.
Az állatok viselkedését elemző toxikológiai kísérletek nagyon ritkák, a kutatók leggyakrabban csak a fiziológiai változásokat vizsgálják. Most azonban láthatjuk, hogy a PLA műanyagban egy összetevő komoly változásokat okoz a halak viselkedésében, de még nem tudjuk, hogy pontosan melyik alkotóelem felelős mindezért
– mondja Azora König Kardgar, a kutatás vezetője.
Mivel ez a kutatás a PLA mikroműanyag-részecskéket vizsgálta, a kutatók azt is kipróbálták, hogy a sügéreket kaolinrészecskékkel etették. Ez egy fehér agyag, amelyet porcelánhoz és papír bevonására használnak. A kaolinnal etetett halak viselkedése kisebb változásokat mutatott, azonban egy hím nemi hormonra hatással volt.
A kutatók a kísérletek után arra a megállapításra jutottak, hogy a PLA nem környezetbarát megoldás, így nem lehet teljesértékű alternatívája a hagyományos műanyagoknak sem. Ahhoz, hogy valódi alternatíva lehessen, meg kell találniuk a kutatóknak, hogy pontosan melyik összetevője felelős az állatok megváltozott viselkedéséért, és be kell helyettesíteniük egy másik anyaggal.
