A 2021-es év madara felhívja a figyelmet a természetkímélő mezőgazdaság szükségességére

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) „év madara” programjának győztese a cigánycsuk lett 2021-ben. Három olyan fajt bocsátottak közönségszavazásra (cigánycsuk, kis őrgébics, sordély), melyek mind előfordulnak mezőgazdasági területeken, így az év madara kapcsán mindenképpen fokozott figyelmet tudnak fordítani a mezőgazdasági területeken folytatható természetkímélő megoldások bemutatására.

A Kárpát-medence számos olyan fajnak ad otthont, amelyek mezőgazdasági területekhez kötődnek szaporodásuk, vagy táplálkozásuk időszakában. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezek a fajok a művelt területeket részesítenék előnyben, vagy hogy optimális körülményeket találnának ott, hanem sokkal inkább annak bizonyítéka, hogy rendkívül jól tudtak alkalmazkodni az eredeti élőhelyükön bekövetkezett akár drasztikus változásokhoz is.

Az agrártájak biológiai sokfélesége világszerte – így nálunk is – folyamatosan szegényedik. Azok a vadon élő növény- és állatfajok, amik jelenleg még megtalálhatóak a mezőgazdasági területeken, csupán utolsó emlékei egy hihetetlenül gazdag és speciális együttélésnek, ami a terület adottságaihoz alkalmazkodni tudó gazdálkodó embert és környezetének fenntartható használatát jellemezte.

Elég egy emberöltőnyit visszatekinteni, hogy emlékezzünk az erdőszegélyek, árokpartok mai szemmel felfoghatatlan fajgazdagságára, a nappali lepkék, méhek, bogarak és egyéb beporzó rovarok kimeríthetetlen tömegére, vagy a nemrég még általánosan elterjedt gyakori madárfajok zsongására. Bíbic, piroslábú cankó, nagy goda, nagy póling, haris, fürj, sordély, sárga billegető, mezei pacsirta, cigánycsuk; hosszasan lehetne sorolni az egykor elterjedt, de ma már fogyatkozó védett és fokozottan védett madárfajokat. De létezik egy, ma már természetvédelmi oltalomra szoruló szántóföldi gyomnövényünk is; a mérgező, emiatt egykor a kenyérgabonával keveredve még veszélyt is jelentő konkoly, amely még versenyben van a 2021-es „év vadvirága” címért.

Hím cigánycsuk. Fotó: dr. Kalotás Zsolt

A cigánycsuk veréb nagyságú, igen csinos madárka. A nászruhás hím könnyen felismerhető: feje, torka és háta fekete, begye és melle rozsdavörös, széles nyakfoltja, keskeny szárnycsíkja és farkcsíkja fehér. A tojón a hímek fekete színét a szerényebb barna helyettesíti, a begy és a mell halvány rózsaszínes, a nyak fehér foltja elmosódott. A sík, domb- és hegyvidékek nyílt, bokros területeinek, mezőgazdasági területeinek jellegzetes madara. A zárt erdőket és a monokultúrás agrártájat nem kedveli. A Kiskunságban is gyakran láthatjuk magas bokrok, kóró vagy kerítésoszlop tetején üldögélve. Apró rovarokból, pókokból, hernyókból álló táplálékát a földön keresgéli, fészkét is a földre rakja. A cigánycsuk Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.

Az MME adatai szerint a 195-210 ezer párra tehető hazai állománya 1999-2019 között drasztikusan, 54%-kal csökkent!

Forrás: MME Monitoring Központ / MMM adatbázis

Az intenzív művelés kisajátítja a területet

A nagytáblás, sok kemikáliát használó, intenzív mezőgazdasági kultúrák élőhely-átalakítása nem csak a cigánycsukra, hanem minden agrár-élőhelyhez kötődő fajra negatívan hat.

Mégis mi állhat a csökkenés hátterében, ha ezek a fajok viszonylag jól alkalmazkodnak a megváltozó körülményekhez? Minden élőlény esetében van egy alkalmazkodási, vagy ha úgy tetszik tűrőképességi határ. Ma már az útszegély és árokpart is ritkán marad ki a művelésből, de sokszor annak intenzív, kényszerű karbantartása (kaszálás, szárzúzás, égetés, gyomirtás) miatt válik a legtöbb faj számára alkalmatlan élőhellyé.

Például egy túzok elviseli, ha az egykori élőhelyén jellemző gyepterületeken szántóföldek alakulnak ki, de a megnövekvő művelési intenzitást (gépesítés, öntözés, vegyszerhasználat) biológiai sajátosságaiból adódóan egész egyszerűen nem tudja tolerálni. A székicsér, vagy az ugartyúk a kopár legeltetett gyepes költőhelyeit azok hiányában, vagy azok megváltozása miatt képes lecserélni hasonló környezeti paraméterekkel rendelkező szántóterületekre, de a költési időben a „semmiből megjelenő” gépi munkavégzés pillanatok alatt megugorhatatlanná teszik ezt az első ránézésre könnyűnek tűnő akadályt.

A szántóföldi művelés során napjainkban már általánosan alkalmazott kémiai anyagok közvetett módon szintén hozzájárulnak a sokféleség csökkenéséhez, hiszen a gyomirtók, rovarölők, műtrágyák használata az agrár-ökológiai rendszerek „láthatatlan” szereplőit, az ízeltlábúakat, talajban élő gerincteleneket tüntetik el. A rájuk épülő táplálék-hálózatok összeomlására a jól érzékelhető, úgynevezett indikátor fajok fogyatkozása hívja fel a figyelmet.

Minél intenzívebb a mezőgazdasági művelés, úgy csökken a biodiverzitás. Grafika: Zsoldos Márton

Természetvédelem és gazdálkodás – együtt is lehetséges

Annak érdekében, hogy ez a folyamat megállítható és megfordítható legyen, olyan természetkímélő gazdálkodási módszereket kell szélesebb körben alkalmazni, melyek a nagyüzemi mezőgazdaság keretein belül is alkalmazhatóak. Ilyen például a mezőgazdasági táblák szegélyének kezeletlenül hagyása, ezen szegélyélőhelyek területének növelése, a gyepek és gazosok égetésének tiltása.

A kezeletlen táblaszegélyek növelik a biodiverzitást. Fotó: Lóránt Miklós

A cikk borítóképét készítette: Koncz-Bisztricz Tamás (Cigánycsuk)