ForrásMásfél fokÍrta: Kis Anna – Meteorológus, a földtudományok doktora (PhD), az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa, a Másfél fok egyik állandó szerzője.

Az ősz jelentősen, a tavasz mérsékelten rövidült Magyarországon az elmúlt évtizedekben, az évszakok elcsúszásának nyertese egyértelműen a nyár – állapítható meg az elmúlt öt évtized hőmérsékleti adatainak elemzéséből. A változás egybevág az északi félteke egészén tapasztalható évszak-eltolódásokkal. Ez azonban nem intézhető el annyival, hogy kevesebbet síelünk, de többet nyaralunk: az ökológia rendszer szerkezete sérül, amit például a gyakoribb fagykárokon, a vándormadarak számának csökkenésén, vagy éppen új, invazív fajok – köztük például új kórokozókat is terjesztő szúnyogfajok – megjelenésén keresztül is láthatunk.

Ahogy az egész északi féltekén, Magyarországon is jelentősen hosszabb lett a nyár az elmúlt 50 évben. Hazánkban az 1971–1980-as évtizedben átlagosan június 21-én kezdődött a nyár és augusztus 20-án vége is volt.

Ezzel szemben 2011–2019 átlagát tekintve már május 29-től egészen szeptember 17-ig tartott a legmelegebb évszakunk, azaz kb. 50 nappal lett hosszabb a nyár.

Az évszakok kezdetét és végét a hőmérséklet alapján definiáltuk. A nyár kezdetét akkora datáltuk, amikor a napi középhőmérséklet meghaladta a 17,71 °C-ot,  a végét pedig az első ennél hűvösebb nap határozta meg. A tél esetén a vizsgált hőmérsékleti küszöb 3,42 °C volt (a hőmérsékleti határértékek kiválasztásának nemzetközi gyakorlatáról és magyarázatáról a cikk végén olvashatnak). Az eredményeket évtizedes bontásban az alábbi ábrán láthatjuk.

 

Az egyes évszakok kezdete, vége és időtartama Magyarországon 1971–2019 között, évtizedes bontásban. (A szerző ábrája. Adatbázis: Meteorológiai Adattár, OMSZ; saját, hozzáadott elemek.)

A tél esetén egy kisebb mértékű rövidülést tapasztalhatunk: november vége helyett december elejére datálhatjuk az évszak kezdetét, amely az utolsó vizsgált időszakban hét nappal korábban fejeződött be, mint 1971–1980-ban – de a köztes évtizedekben az is előfordult, hogy tovább tartottSzükségszerűen a tavasz is rövidebb lett, amely inkább az évszak végének előbbre tolódása miatt jelentkezett.

A legnagyobb mértékű csökkenést az ősz szenvedte el.

Az 1990. előtti évtizedekben az átlagos hossza 100 nap körül alakult, ám az utána következő három évtizedben ez már csak kevesebb, mint 85 napra korlátozódott.

Az adatokból jól látszik, hogy a változás trendszerű: a nyár kezdeti időpontja évtizedről-évtizedre előrébb kerül az átlaghőmérséklet alapján, míg a vége egyre nagyobb mértékben lóg bele  már a szeptemberbe is. Az elmúlt tíz évben a hőmérsékleti adatok alapján már szeptember 17-ét tekinthettük a nyár utolsó napjának, míg a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben még egyértelműen augusztusban ért véget ezen évszakunk.

Fél évig tartó nyarak jöhetnek a Föld északi féltekén 

Nemcsak Magyarországon figyelhető meg ez a változás: az elmúlt évtizedekben a tavasz és a nyár kezdete előbbre tolódott az északi félteke közepes szélességein, a tél és az ősz kezdete pedig későbbre csúszott. Ez a változás elsősorban a globális felmelegedésnek köszönhető, és ha nem csökkentjük az emberi tevékenységből fakadó üvegházhatású-gázkibocsátásokat, akkor az évszakokra gyakorolt hatás tovább erősödhet.

Az évszakok hosszának vizsgálatánál hőmérsékleti küszöbértékekhez kötjük az egyes szezonok kezdetét és végét, nem pedig a jól ismert meteorológiai vagy csillagászati dátumokhoz. Az 1952–2011-es időszakra vonatkozó elemzések szerint az északi félteke közepes szélességein a telek rövidültek, a nyarak hosszabbodtak – ami a kezdetük és végük eltolódásában jelenik meg. Szükségszerűen, az átmeneti évszakok hossza is rövidült.

A nyár 17 nappal lett hosszabb (78 napról 95 napra növekedett), a tél, a tavasz és az ősz pedig rendre 3, 9 és 5 nappal lett rövidebb.

Az alábbi ábrán az egyes évszakok hosszának és kezdetének változásai láthatóak. A legtöbb területen egyedül tehát csak a nyarak lettek hosszabbak (évtizedenként akár 6–8 nappal), a többi évszak rövidebb időre korlátozódott. A tavasz és a nyár kezdete korábbra tolódott, a tél és az ősz esetén viszont éppen ellentétes a tendencia: 2–4 nappal később köszöntenek be az eddig megszokotthoz képest.

Az egyes évszakok hosszának és kezdetének lineáris trendje az 1952–2011-es időszakban. Felülről lefelé követi egymást a tavasz, a nyár, az ősz és a tél. Forrás: Wang et al. (2021).

A múltbeli vizsgálatok módszertanát kiterjesztették a jövőre is. Klímamodellszimulációk hőmérsékleti mezői alapján

2100-ra az északi féltekén féléves nyarak várhatóak, míg a teleknek valószínűsíthetően be kell majd érniük csupán két hónappal.

Habár hazánkban is növekedett az átlaghőmérséklet az elmúlt évtizedekben és ezzel összefüggésben az évszakok hossza is megváltozott, az időjárás változékonysága nem múlt el. Minden évszakban előfordulhatnak olyan időszakok, amelyek nem a kimondottan elvárt időt hozzák – az éghajlatváltozás következtében pedig valószínűsíthetően ezen szélsőségek gyakoribbá válására számíthatunk. Ugyanakkor az évszakok ilyen mértékű és gyorsaságú megváltozása alapjaiban írhatja át azt a civilizációs berendezkedést és életmódot, amit megszoktunk és természetesnek veszünk.

A változásokra nem minden faj ugyanúgy és ugyanolyan gyorsan reagál, ezért az ökológiai rendszer szerkezete könnyen sérülhet.

Különösen kitettek a növények ezeknek a változásoknak, hiszen ha a tavasz kezdete korábbra tolódik az emelkedő globális hőmérséklet miatt, előbb fejlődésnek indulnak, és érzékenyebben érintheti őket egy-egy hidegbetörés, fagykárt szenvedhetnek. Ráadásul, felborulnak a fenológiai fázisokhoz köthető folyamatok: előfordulhat, hogy az adott periódusban még nem áll elegendő víz vagy tápanyag a növény rendelkezésére. Az alacsonyabb hozam pedig negatívan érinti a tőlük függő, egyéb populációkat. Ez a jelenség persze nem csak természetes környezetben lép fel: a mezőgazdasági termelést is érinti. Az enyhébb telek miatt a nyugalmi időszak rövidül, ami a terméshozam csökkenését, esetleges minőségi romlását vonhatja maga után.

Az állatok életciklusa is megváltozhat az évszakok eltolódásának következtében. A korai tavasz miatt például egyes madarak korábban költenek és ezáltal rövidül az a számukra optimális időszak, amikor rendelkezésükre áll a megfelelő élelem fiókáik táplálásához, de el tudják kerülni természetes ellenségeiket. Azon vándormadarak populációja, amelyek megtartották korábbi szokásaikat, csökkent – szemben azokkal, amelyek alkalmazkodnak a megváltozott éghajlati körülményekhez.

Az általános melegedés, és a nyarak hosszának kitolódása az idegenhonos inváziós fajok elterjedését is elősegíthetik. Kiemelt példaként a szúnyogokat említhetjük, amelyek könnyedén terjeszthetnek eddig akár hazánkban ismeretlen, egzotikus vírusokat.

A vegetációs időszak kitolódása és a fagymentes időszakok az allergia-szezonra is hatással lehetnek, amely a klímaváltozás következtében a jövőben valószínűleg hosszabb és intenzívebb lesz egyes területeken. A rövidebb telek a síszezont is korlátozzák, a hosszabb és melegebb nyarak pedig a hőhullámoknak kedveznek. Az USA-ban az erdőtüzek növekedését figyelték meg összefüggésben a korábbi tavaszkezdettel, hiszen magasabb hőmérsékletek jelennek meg és a hóolvadás előbbre tolódása miatt a terület nedvességháztartása is megváltozik.