Nemcsak a városi lakosság körében népszerű kirándulóhely a zalaegerszegi Alsó-erdőn található Azáleás-völgy, az április-május-június hónapokban nyíló azáleák látványa az ország minden pontjáról vonzza a természetkedvelőket.
Idén a hűvös, csapadékos tavasz késleltette a virágzást, így a máskor már április végén szirmukat bontó virágok május közepén kezdtek virágozni, és a virágzási csúcs még a mai napig is tart. A különböző fajták virágzási ideje időben eltérő, így a terület „színképe” folyamatosan változik, ezért a tavaszi hónapokban érdemes többször is ellátogatni ide.
Az Azáleás-völgy helyi természetvédelmi terület, és a zöldfelületi létesítmények között gyűjteményes kertként (más néven arborétum) kiemelkedő kultúrtörténeti egyedi tájértéket képvisel. A vonatkozó önkormányzati rendelet értelmében „a védetté nyilvánítás célja a völgy területén a jelenlegi természetközeli állapotok fenntartása, az ott lévő természeti értékek megőrzése, a kialakított dendrológiai gyűjtemény hosszú távú fenntartása és a lakosság pihenését, kikapcsolódását szolgáló helyszín biztosítása”. Mai nevét az azáleákról kapta. Korábban Kígyó-völgyként ismerték a helyiek, mely elnevezés a völgy keskeny, kígyó-vonalú formájára utalt. A területen a hatvanas évekig akácos volt, ettől az időtől kezdtek – a völgy sajátságos mikroklímáját kihasználva – különféle egzóta növényeket ide telepíteni, kísérleti jelleggel. A kolorádói jegenyefenyő, mamutfenyő, szerb luc, európai és japán vörösfenyő, simafenyő, kaukázusi jegenyefenyő, zöld- és kékduglász, valamint különböző tuják otthonra találtak a területen, bár az elmúlt 10 év során a forró, száraz nyarak megviselték az állományukat. Az azálea-gyűjtemény azonban rendszeresen megújul, újabb és újabb fajták kerülnek telepítésre, melyek a kék kivételével minden más színben pompázó virágjaik mellett bódító illatukkal is elvarázsolják az idelátogatókat.
Az azáleák a Távol-Keletről származnak. A savanyú talajt, a hűvös, nedves tavaszt és a meleg, párás nyarat kedvelik. A hasonló adottságú területeken a világ bármely pontján jól érzik magukat. Magas díszítőértékük miatt a kertészetek szívesen foglalkoznak velük, újabb és újabb nemesített fajtákat termesztésbe fogva. Magyarországon legnagyobb állományai Vas megyében, Kám mellett a Jeli arborétumban, és a Szombathelyhez tartozó Kámoni arborétumban találhatók, de a Zala megyei Budafai arborétum is ismert azálea gyűjteményéről.
Fotók és szöveg: Bubics Tamásné – BfNPI tájvédelem
