Z9 típusú találkozások

2022.01.19.

Tökölyi Csaba beszámolója a Nikon Z9 használatáról és eredményeiről.

Emlékezetes napokon vagyok túl a Tripontnak köszönhetően: egy egész hétvégén át nyúzhattam a Nikon legújabb csúcsmodelljét, a Z9-et. Ez az a váz, amelyről sohasem gondoltam, hogy közünk lesz egymáshoz (bár így gondoltam anno a D4-el is, aztán eltöltöttünk együtt vagy 5 eredményes évet). Néztem a bemutatót, ámultam a specifikáción, hüledeztem, hogy jé, már zár sincs, semmi blackout a keresőben, a 20 fps-ről már nem is beszélve. Abszolút overkill, top of the line, hah, sosem lesz ilyenem. De hát minek is, nyugtattam magam. 

NikonZ9,Z9,teszt,fotó,természetfotó,sportfotó,fényképészet,WildArt photographer of the year,Tökölyi Csaba

Aztán, ahogy az élet szokta, kicsit összekuszálta a szálakat: néhány hétre rá ott találtam magam egy lesben, és verekedő ölyveket fotóztam, meg-meg szeppenve a tényen, hogy miközben 20 kocka íródik a kártyára szélsebesen az előttem összecsapó két madár harcának képeivel, én egy pisszenést sem hallok a vázból (nem úgy, mint a jó “öreg” D4-es esetében, amely zárjának hangjától szerintem még most is szaladgál valahol a szlovák erdőkben egy megszeppent medve). Csak lestem, hogy amint a képre kerül egy madár, az AF megfogja és nem ereszti, ha nem is feltétlenül mindig a szemet célozva, de a testet mindenképpen élességben tartva, amíg csak az a színen tartózkodik.

NikonZ9,Z9,teszt,fotó,természetfotó,sportfotó,fényképészet,WildArt photographer of the year,Tökölyi Csaba

NikonZ9,Z9,teszt,fotó,természetfotó,sportfotó,fényképészet,WildArt photographer of the year,Tökölyi CsabaAztán, kísérve gyermekem, ellátogattam két kosármeccsre, mert nem úgy van, hogy az ember csak úgy szabadon megtervezi a hétvégéjét, ha sportol a gyermek. Megteszi azt a szakszövetség, persze egyikünk sem bánja. Az Óbudai Kaszások ellen a MAFC Juniorjai a kaszások házi csarnokában léptek pályára, amely egy kisebb csarnok, csak mesterséges világítással, amely nem feltétlenül a gyors akciókat megfelelően leképező nagy zársebesség – és egyben gyors élességállítás barátja. De itt sem kellett csalatkoznom a technikában, a váz pontosan és boszorkányosan állt be az éppen megcélzott játékosra, hol a szemet fogva, hol a testre állva. A MAFC a sikernek, én a képeknek örültem. A következő mérközés felsőbb korosztályban és egy jóval nagyobb és világosabb csarnokban talált minket, U20, Ludovika Aréna, térben és fényben sem volt hiány. A szinte felnőtt srácoknál már sokkal gyorsabb a tempó, több és keményebb az akció, a 20 kockából másodpercenként gazdagon válogathattam a jelenetek legjobb pillanataiból. A meccs végén sajnos csak én örültem, meg persze a Honvéd csapata, amely ezúttal fölényes győzelmet aratott.

NikonZ9,Z9,teszt,fotó,természetfotó,sportfotó,fényképészet,WildArt photographer of the year,Tökölyi Csaba

NikonZ9,Z9,teszt,fotó,természetfotó,sportfotó,fényképészet,WildArt photographer of the year,Tökölyi CsabaMinden csoda három napig tart, hétfő reggel vittem is vissza a vázat, de már abban a boldog tudatban, hogy elválásunk csupán időszakos – ugyanis az élet úgy hozta, hogy a 2021-es évben útjára indított, egy egész éven át zajló, angliai székhelyű WildArt fotósverseny fődíját pont egy ilyen csúcsmodellre válthatom. A mikor már csak a Nikonon múlik, én már ott vagyok a sorban!

A WildArt versenyről:

A 2021-ben, Angliában alapított, nemzetközi WildArt Photographer of the Year versenyén 10 fordulót rendeztek előre meghirdetett kategóriákkal, amelyekből minden hónapban a zsűri kiválasztotta a top 100 fotót, amelyek közül aztán kikerültek az 1., 2., és 3. helyezett képek, továbbá néhány magasan elismert illetve dícséretre méltó (highly commended illetve commended) fotó. Minden hónapnak külön zsűritagja volt, aki az adott hónap gazdájaként a hónap elején segítette a pályázókat tanácsokkal és megnevezett egy szervezetet, amely a nevezési díjak egy részét megkapta adományként. Az év végén, a fordulók lezárása után az év során szerepet vállalt zsűritagok összegyűltek, hogy a hónapok során kiválasztott 10 első helyezett képből kiválasszák azt a fotót, amelynek a WildArt Photographer of the Year címet adják. Kiválasztották továbbá a Best Portfolio díjazottját is, amelyet az a pályázó nyert, aki az év folyamán a legértékesebb kollekcióval rendelkezett (a legtöbb helyezést gyűjtötte össze), illetve a Young WildArt Photographer of the Year cím tulajdonosát is, amely a legjobb 18 év alatti pályázo jutalma lett.

Hazai érdekesség, hogy a verseny nagydíján kívül, amelyet én, Tökölyi Csaba nyertem, a legjobb kollekció díjat is hazai fotós, Daróczi Csaba nyerte, sőt, majdnem taroltunk mi magyarok, mert az ifjúsági kategória első helyéről sajnos éppen csak lecsúszott Koncz-Bisztricz Tamás, így azt D’artagnan Sprengel, új-zélandi fiatal fotós nyerte.

A pályázat első évében 10 500 képel versenyzett 47 ország közel 700 fotósa.

NikonZ9,Z9,teszt,fotó,természetfotó,sportfotó,fényképészet,WildArt photographer of the year,Tökölyi Csaba

Cetcápa és a turisták

A nyertes képemről:

Halászok etetik az Oslob (Fülöp-szigetek) környéki cetcápákat, miközben sznorkelezők népes csapata csodálja a látványosságot. A hely rendkívül népszerű, látogatók ezreit vonzza. A helyzet mégsem idilli: bár szoros szakértői ellenőrzés alatt működik, az oslobi cetcápa-megfigyelő merülések megítélése korántsem egyértelmű. Habár az állatokat már nem mészárolják le, mint korábban, a folyamatos táplálék jelentette csábítás megváltoztatja a migrációs útvonalakat, esetenként az állatok hetek helyett hónapokig időznek itt, nem (illetve a megszokottnál később) mennek tovább a szaporodóhelyekre. És bár hiába tiltják a látogatóknak az óriások érintését (pénzbírsággal és börtönnel fenyegetve), ez bizony elő-előfordul.

A cetcápa porcos hal, a világ legnagyobb méretű élő cápafaja. Apróbb állatokkal táplálkozik, amelyet a vizből szűr ki, mozgása lassú, nyugodt. Mérete hatalmas, akár a 18 métert is elérheti, és akár 70 évig is elélhet. Természetvédelmi besorolása „Veszélyeztetett”, az ICUN vörös listáján szerepel.

2017-ben, fülöpszigeteki látogatásom alkalmával volt szerencsém több alkalommal is Oslobnál találkozni ezekkel a békés óriásokkal. Készülékes merülés során és sznorkelezés közben is fényképeztem őket és környezetüket. Bár hatalmas élmény és örök nyomot hagyó találkozás volt, a körülmények és a tömegek jelenléte kijózanítóan sokkolóan hatott rám, és elgondolkodtatott azon, mennyire segítünk mi emberek valójában. De meg kell hagyni, a szervezők minden lehetséges módon próbálják kordában tartani a tömegeket, szervezik a mozgást és komolyan szankcionálják a kihágásokat. Idővel úgy gondolom, beáll majd egy olyan természetes ritmusa ezen műveletnek, amely mindkét fél számára kölcsönösen előnyös lehet.

NikonZ9,Z9,teszt,fotó,természetfotó,sportfotó,fényképészet,WildArt photographer of the year,Tökölyi Csaba

Magamról:

A gimnáziumi évek alatt kezdtem fényképezni, első komolyabb sikereimet évekkel később, búvárfotós versenyeken és fesztiválokon arattam. Később, az evolúció darwini útját követve elkezdtem a szárazföldön is természerfotóval foglalkozni, leginkább állatok, köztük is a madaraknak szentelve a legnagyobb figyelmet. Újabban kicsit ki-ki kacsintgatok a sportfotó területére is, élvezem a terület adta új kihívásokat. 2019 óta a NaturArt tagja vagyok, 2020-ban pedig megszereztem a francia székhelyű Nemzetközi Fotóművész Szövetség EFIAP diplomáját.

Jelentősebb elismeréseim: 

ÉTF, Sajtó-fotó (Magyarország), WildArt, UPY, Bird POTY (Anglia), Festival de l’Oiseau, Festival Camargue (Franciaország), ЗОЛОТАЯ ЧЕРЕПАХА (Oroszország), Emotion de’Ailes (Belgium).

instagram.com/csabatokolyi

csabatokolyi.com