Új, furcsa életformára találtak az Északi-sark tengermélyén

2022.03.03.

A kutatók olyan óriásszivacsokat találtak, amelyek évezredekkel ezelőtt elpusztult állatok maradványaival táplálkoznak. A biológia egyik régi rejtélyét fejtették meg ezzel.

A szivacsok az élő szervezetekhez hasonlóan lenyűgözők. Soksejtűek ugyan, de nincsenek szöveteik vagy szerveik, a sejtjeik úgynevezett sejttársulást alkotnak, tehát akad köztük egyfajta működésmegosztás.

Egyszerű felépítésük ellenére a szivacsok szerepe az ökoszisztémában kiemelt, hiszen a vizek tisztításában fontos szerepük van, mivel különböző szerves törmelékeket és kisebb élőlényeket fogyasztanak.

Sok esetben ezek a lények alaposan feladják a leckét a biológusoknak arról, hogy egyáltalán miként képesek életben maradni ott, ahol semmi más. Az egyik ilyen hely az Északi-sark körüli jeges vizek sötét mélye.

Az Alfred Wegener Institute kutatói az Északi-sark közelében hatalmas szivacstelepeket találtak, amelyek kifejezetten jól érzik magukat az ottani mostoha körülmények között is, sőt, hatalmasra nőnek.

Felvételek az újonnan felfedezett szivacsfajról és az egyedek elhelyezkedésérőlFotó: Alfred Wegener Institut

Akad olyan, amelyiknek 1 méter az átmérője, az átlagéletkoruk pedig 300 év.

Sokáig nagy rejtélyt jelentett a tudomány számára, hogy ezek a lények miként maradnak itt életben, a mostani kutatás azonban megállapította, hogy a szivacsok több ezer éves, mára kihalt férgek és egyéb lények apró maradványait szűrik ki a vízből.

Lényegében a fosszíliákkal táplálkoznak, amire most először találtak bizonyítékot a kutatók.

A szivacsok szimbiózisban élnek olyan barátságos baktériumokkal, amelyekkel megosztják ezt a táplálékot, és a baktériumok cserébe antibiotikumot termelnek a szivacsnak – így képesek ezek a lények felhasználni a jeges vizek alján található szerves, halott réteget.

A jéggel borított tengerek mélyén, ahová a kutatók a technológiai eszközeikkel alig tudnak lehatolni, különösen sok idegenszerű életforma akad.

Az ottani viszonyokat azért is fontos megérteni, mert a sarki jégtakaró visszahúzódása miatt az élővilágra példátlan nyomás nehezedik. Számítások szerint az elmúlt 30 évben az Északi-sark nyári jégtakarója folyamatosan és drámai mértékben veszített mind a vastagságából, mind pedig a kiterjedéséből.