Egész pontosan a tengeri jég mennyisége ad okot az aggodalomra.
Műholdak segítségével 44 éve követik nyomon a tudósok, hogy mennyi jég úszik az Antarktisz 18 ezer kilométer hosszú partvonala mentén. A jég mennyisége ciklikusan változik, általában szeptember táján éri el a csúcsot 18 millió négyzetkilométeres kiterjedéssel és februárra zsugorodik nagyjából 2 millió négyzetkilométer köré.
A megfigyelések kezdete óta azonban sosem volt annyira alacsony a kiterjedés, mint most. Dr Will Hobbs, a Tasmániai Egyetem antarktiszi tengeri jég szakértője szerint már januárban lehetett látni, hogy az idei zsugorodás új negatív csúcsot állít majd fel, ráadásul ahogy fogalmazott „még csak nem is volt szoros a verseny”.
Az eddigi rekordot a 2022-es év tartotta: a déli félteke nyarán, február 25-én 1,92 millió négyzetkilométer volt a jég kiterjedés. Ezt idén már február 12-én sikerült elérni, míg február 25-én megszületett az új rekord, 1,79 millió négyzetkilométer. Ez a korábbi negatív csúcshoz képest másfél magyarországnyi csökkenéssel egyenlő.
Az elmúlt hat évben ez már a harmadik alkalom, hogy új rekord született, ez pedig egyre jobban aggasztja a kérdéssel foglalkozó kutatókat. A tengeri jég elolvadása a tengerszint szempontjából közvetlenül nem lényeges, olvadásuk nem növeli azt, ellenben a szárazföldi jégtakaróval. Szerepük viszont több szempontból is fontos: egyfelől a fényvisszaverő képessége (albedó) nagyon magas, ami a hőmérséklet korlátozásában fontos, másrészt védik az antarktiszi szárazföldi jégtakarót az óceán és az időjárás romboló hatásaitól. Ezzel stabilizálni tudják a hatalmas gleccsereket és jégtáblákat.
Az egyik legnagyobb aggodalomra okot adó terület az Amundsen- és a Bellinghausen-tenger körüli jég jelentős csökkenése a kontinens nyugati részén. Még akkor is, amikor a kontinens körül a tengeri jég átlagos mennyisége 2014-ig növekedett, e két szomszédos tengeren veszteségek következtek be. Ez azért fontos, mert ebben a régióban található a veszélyeztetett Thwaites-gleccser, amelyet „ítéletnapi gleccsernek” is neveznek, mivel elég vizet tárol ahhoz, hogy olvadása esetén fél méterrel megemelje a tengerszintet.
Bár a legutóbbi rekordok részben a La Niña jelenséggel hozhatók összefüggésbe, amely általában melegebb szeleket hoz a kontinens félszigetére, ez nem magyarázza a más területeken bekövetkezett veszteségeket. A tudósok többsége valószínűsíti, hogy szoros összefüggés lehet a jég visszaszorulása és a felmelegedés között.
Az Antarktisz távolinak tűnhet, de az ottani változások hatással lehetnek a globális éghajlatra, és az olvadó jégtakaró a világ minden táján hatással van a part menti közösségekre. Mindenkinek aggódnia kellene amiatt, ami az Antarktiszon történik.
– mondja Dr Ariaan Purich, a Monash Egyetem klímakutatója
