Forrás: Turista Magazin; Szöveg: Gulyás Attila; Fotó: Gulyás Attila
A veszprémi megyeszékhely szomszédságában létezik egy apró falu, amelynek utcái ma is a sváb falvak évszázados mindennapjairól, parkos dombja pedig a Bakony déli dombjairól mesél. Ha már itt jártunk, természetesen a Bakony legkevésbé magas kilátójának mindkét lépcsőfokát is megmásztuk.
Veszprém városa számtalan látnivalót és egész napos felfedezőutat ígér szinte bárkinek, legyen akár családdal, egyedül: a megyeszékhely igazán élhető és különlegességek sokaságát rejti. Ha pedig elfogynak a helyszínek, elindulhatunk vonattal a Bakony mélyére, vagy bringával délnek, a Balaton felé is gurulhatunk. Van viszont egy még egyszerűbb opció azok számára, akiknek nem hiányzik egyéb, mint egy csendes, panorámás hely, ahol semmi nem vonja el a figyelmet attól, hogy a rövid buszozás végén az utazás kicsit befelé is folytatódjon.
A várostól mintegy hét kilométerre délnyugatra fekvő apró falu, Veszprémfajsz látványos kálváriadombjával és templomtornyával már messziről felhívja magára a figyelmet. A falu autó nélkül is könnyen elérhető a megyeszékhely központjából induló buszokkal, amik hajnaltól estig átlagosan fél óránként követik egymást.
A kiindulópont: Veszprémfajsz, Fő utca
Az apró falu jelenlegi formájában az 1700-as évek közepe óta létezik: hazánk sok más tájához hasonlóan, ide is ekkor érkeztek a törökök által elüldözött lakosság helyébe a német telepesek, akik messze földön híres szorgalommal építették és szépítették új otthonukat. Az elmúlt évszázadokban a szerencsés csillagzatnak köszönhetően Veszprémfajsz különösen sokat őrzött meg ebből az eredeti faluképből: az egymáshoz igazodó szalagházak, a mögöttük álló pajtasor és a rendezett kertek ma is sokat megtartottak a múlt értékeiből, amelyről ma már a település részletekbe menő arculati kézikönyve is gondoskodik.
A kálváriadomb rövid emelkedőjét hamar magunk mögött tudhatjuk
A falu közepén lévő „Veszprémfajsz, forduló” buszmegállóból máris kiválóan látszik a falu egyik fő érdekessége, a mintegy ötven méter magas Kálváriadomb. Ide a piros sáv jelzésen indulhatunk, amiről azonban az első méterek után le is térhetünk, hogy immár toronyiránt sétálhassunk fel a füves dombra.
Magyarországon a kálváriák az ellenreformációt követően a 16. századtól terjedtek el. Bár pontos kutatás nem szól róla, a legvalószínűbb, hogy az itteni hegy dísze is az 1770-es években, a falu első templomával egy időben készülhetett el. A 14 stációból álló teljes, mai kálvária valószínűleg az 1800-as évek közepére nyerte el jelenlegi formáját.
A hegy tetejéről már jól látható a Balaton türkiz csíkja a nem is olyan távoli tájban
A hegy tetején található kis fennsíkon ép pihenőpadok várnak, amelyek főleg a hagyományos búcsú idején jutnak főszerephez. A hegytető után továbbhaladva aztán megtaláljuk a hely esszenciáját teljessé tevő díszt, a fedett pihenőt, avagy kilátót.
Két lépcsőfok a táj fölé: tökéletes példa arra, hogy a kilátó körüli élmények mennyire nem annak magasságától függnek
Bár néhány éve a bodrogkeresztúri 40 centiméter magas kilátó átadása kapcsán egyszer már kiderült, hogy a kis kilátóknak meglehetősen rossz tud lenni a sajtója, Veszprémfajszon vállalták egy hasonló építmény létrehozását. A kedves épület persze sokkal inkább nevezhető pagodának, vagy fedett pihenőnek, amelyre nagyon is szükség van ezen a helyen, igazából a kilátó név sem túlzás, hiszen a panoráma innen a legteljesebb. Ha már az ország legmagasabbja nem is lesz, a „Bakony legalacsonyabb kilátója” cím pedig érdemtelenül pejoratív lenne, de a „legkevésbé magas” kilátó legalább ennyire igaz. És valóban érdemes is „megmászni”!
Akit nem zavar a falu közelsége, még bivakoláshoz is alkalmas lehet a pihenő, de a hagyományosabb szálláshelyet keresők a faluban is találhatnak kedvükre valót.
Kelet felé a festői fekvésű Felsőörs falu vonzza a tekintetet
Dél felé a Tihanyi-félsziget is előbukkan, csúcsa mellett az új Őrtorony, fölötte a kép bal szélén a balatonfüredi Jókai-kilátó tűnik fel
A hegy tetejéről azonos út vezet visszafelé is: ekkor a stációk helyett már a Bakony déli vonulatai vonzzák a tekintetet. A fajszi földeken túl a táj legmagasabb pontja a Papod, amelynek csúcsán nemcsak a nyári napnyugta, de a téli napkelte is különleges látványt nyújt.
