A napraforgó hatalmas, összetett virágzatának nyílását irányító tényezőket tártak fel kaliforniai kutatók.
A napraforgó virágzata sok száz egyedi virágból áll össze, ezek jól ismert spirális mintázatban láthatóak az optimális helykihasználás miatt. A virágzat kifejlődésekor a külső virágok a legidősebbek, a virágzat tányérjának közepén lévők a legfiatalabbak, ebben a sorrendben is borul virágba a tányér. A napraforgó tányérját úgynevezett nyelves virágok veszik körbe, a hétköznapi szóhasználatban ezeket hívjuk virágsziromnak, közöttük az összes többi pedig csöves virág, ez utóbbiakból alakul majd ki a mag.
Balra lent a nyelves virágok, utánuk a már bibés virágok (ezeken a madárszány alakú íveket keressük), beljebb a porzósak, amelyek sötét csövű, csillag alakúak, legbelül pedig a még ki nem nyíltak. FORRÁS: PIXABAY
A Kaliforniai Egyetem (Davis) kutatóinak munkája azt tárta fel, mi irányítja a virágzaton belül azt, ahogyan elkezdenek kinyílni az egyedi csöves virágocskák. Ezek az egyedi csöves virágok néhány napig nyílnak, első nap a csillag alakú porzók érnek meg és elkezdenek pollent szórni, a bibe a második napon kezd kinőni a virágocskákból, sárga kis szárnyacskákként kinyúlik belőlük, s ekkortól képes befogadni a beporzók által hozott virágport. Ez a sorrend azt eredményezi, hogy a virágzat belseje még éretlen bimbókból áll, azt körbeveszi egy kör, ami érett porzókból áll, ezen kívül pedig egy érett bibékből álló kör helyezkedik el, végül az ivartalan, nyelves virágok veszik körbe a virágzatot.
