Sorozatunk a mikrovilágba kalauzolja az olvasót, feltárva az apró részletekben rejlő érdekességeket, hogy jobban megismerhessük és megérthessük az egészt. Elsőként az év vadvirágát, a májvirágot mutatjuk be – rendhagyó nézőpontból
A dolgok közepéből
„Mert végre is mi az ember a természetben? Semmi a végtelenséghez, minden a semmihez viszonyítva, közép a semmi és a minden között. Végtelen messze van tőle, hogy felfogja a szélsőségeket, a dolgok végcélja és lételve leküzdhetetlenül rejtve van számára egy áthatolhatatlan titokban. (…) Mi egyebet tehet hát azon kívül, hogy megsejt valami látszatot a dolgok közepéből?”
(Blaise Pascal: Gondolatok – részlet a 72. töredékből)
Rendszertanilag a májvirág a boglárkafélék családjába tartozik. Ez a csoport igen változatos megjelenésű fajokat foglal magába, tagjai általában lágyszárú növények. A család egyik jellegzetessége a sugaras szimmetriát mutató virág, ami nagyon jól megfigyelhető a májvirág esetében is.
Balra: A virág alatt csészelevélre hasonló, finoman szőrözött gallérlevelek láthatók. Jobbra: A májvirág sugaras szimmetriát mutat. A szirmok száma változó, sok a porzó. (Fotók: Bócsó Anita)
Mi a furcsa ezen a virágon? (Fotó: Bócsó Anita)
A család egy másik tagja, a szintén kora tavasszal nyíló galambvirág a májvirággal azonos élőhelyen fordul elő. Az avatott szem számára már első pillantásra kiderül, hogy egy boglárkaféle növényről van szó.
Középhegységeink üde gyertyános erdeiben gyakran találkozhatunk a galambvirággal. (Fotó: Bócsó Anita)
Színek és kémia
A természetben megjelenő káprázatos színek változatos eredettel rendelkeznek. Többnyire valamilyen színanyag, pigment „hozza létre” a színt, azonban léteznek ún. szerkezeti (strukturális, fizikai) színek is, ahol a színhatást nem a fehér fényből elnyelt hullámtartomány határozza meg, hanem az anyag szerkezetéből fakadó eltérő mértékű fényvisszaverődés. Utóbbi jelenségre jó példa a bogarak fekete színű, fémes csillogású, kék, lila, zöld vagy arany színekben játszó páncélja.
A májvirág kékes-lilás színéért a növényvilágban széles körűen elterjedt vegyületcsoport, az antociánok a felelősek. Ezekre a színanyagokra jellemző, hogy vízben oldódnak, és kémhatástól függően változtatják a színüket. A leveleken, virágokon, valamint a gyümölcsökön megfigyelhető piros, vöröses, kék és lila színeket mind-mind antocián pigmentek hozzák létre.
A májvirágról a határozókönyvek többsége megjegyzi, hogy a leggyakoribb kék, illetve ibolyáskék változat mellett rózsaszínes vagy fehér példányok is előfordulnak. Az antociánok pH-érzékenysége miatt először arra gyanakodhatnánk, hogy a talaj kémhatása okozza bizonyos egyedeknél az eltérő színezetet. Le kell szögeznünk azonban, hogy a májvirág inkább mészkedvelő növényfaj, savanyú talajú élőhelyeken (pl. vulkanikus alapkőzeten kialakult erdőtalajokon) nem fordul elő. A rendhagyó színek mögött tehát más kémiai folyamatot kell keresnünk.
Mint említettük, az antociánok által létrehozott színek skálája igen széles. A májvirág kék, ibolyáskék színét 2 antocián együttes jelenléte hozza létre. Amennyiben a vöröses színanyagot adó cianidin és a kékes színt adó delfinidin is jelen van a növényben, a virág szirmát ibolyakéknek fogjuk látni. Ha a delfinidin hiányzik, erőteljes vöröses-lila árnyalat fog megjelenni. A fehér virágú egyedek egyfajta albínónak tekinthetők, amelyekből teljesen hiányoznak az antociánok.
A májvirágra jellemző „hagyományos” kékeslila szín. (Fotó: Bócsó Anita)
Ez a virág inkább már lilának mondható… (Fotó: Bócsó Anita)
Kép forrása: Wikimedia Commons
De miért fontos ez?
Régóta ismert tény, hogy a virágok megjelenése, élénk színe a beporzó rovarok figyelmének felkeltésére szolgál. A májvirág ugyan nem termel nektárt, de a kora tavaszi erdő egyhangú, barna avarszőnyegéből éppen csak kikandikáló virága így is magára vonja a zengőlegyek, pöszörlegyek, magányos méhek figyelmét. Egy ilyen feltűnő színű virág azonban más értelemben is táplálékforrássá válhat a rovarok szemében.
A megrágott szirmok arról tanúskodnak, hogy a sziromlevelekben tárolt flavonoidok (közéjük tartoznak az antociánok) sem nyújtanak minden esetben hathatós védelmet… (Fotó: Bócsó Anita)
A virágot ért károsodások kedvezőtlenül befolyásolják a magtermelést, és ezzel együtt a szaporodás sikerességét is. A májvirág japán változatán (Hepatica nobilis var. japonica) végzett kutatások azt mutatták, hogy a „hagyományos”, kékes-lilás egyedeket károsították legkevésbé a herbivor (növényevő) rovarok. A fehér színű példányok viszont feltűnően gyakran estek áldozatul a különböző bogarak mohó érdeklődésének… Úgy tűnik tehát, hogy az albínó egyedek a májvirágok között is hátrányban vannak hagyományos színű fajtársaikhoz képest. Mivel azonban az említett rovarok beporzóként is funkcionálnak, károkozásuk negatív következményeit valamiképpen ellensúlyozta a virágok megtermékenyítésében nyújtott szolgálatuk.
A különleges színű virágok mindemellett a kiskert tulajdonosok fokozott érdeklődésére is számot tarthatnak, ami szintén veszélybe sodorhatja az állományokat. A májvirág Magyarországon 1988 óta törvényi védelmet élvez. Viszonylagos ritkasága miatt az illegális gyűjtés nem veszélyezteti annyira, mint kora tavaszi „sorstársait”, a hóvirágot és a kankalinokat. Tekintsük ezeket a virágokat olyan kincsnek, amelyek eredeti élőhelyükön, a természetben mutatnak a legszebben. Ha örömet akarunk szerezni másnak is a látványukkal, csak fénykép formájában vigyük haza őket!
Közelkép az erdő talajáról
A természetfotósok körében gyakran hangoztatott mondás, hogy minden élőlényt a maga szintjén kell fényképezni. Az alacsony, mindössze 10-15 cm-re növő májvirághoz lehajolva teljesen más nézőpontból tárul fel előttünk a világ, azaz az erdei életközösség.
Az egybefüggő „avartengerből” szinte alig emelkednek ki a virágok. (Fotó: Bócsó Anita)
A májvirág az ún. geofiton növények közé tartozik, azaz olyan évelő növény, amely kora tavasszal, lombfakadás előtt virágzik, amikor nagy mennyiségű fény éri az erdő talaját. Később, a tavasz derekán a fák frissen kibomlott levelei már jelentős mértékben árnyalják az alsóbb szinteket, ami a fényigényesebb cserje- és lágyszárú fajok számára kedvezőtlen körülményeket teremt. A geofiton növények többnyire csak a virágzást követően hoznak leveleket, addig a hagymában / gumóban tárolt tartalékaikat használják fel. A téli időszakot a talajban vészelik át, a májvirág például a gyöktörzsében elraktározott tápanyagnak köszönhetően tud tavasszal az első növények között „ébredni”.
A májvirágot tetőtől talpig sűrű szőrzet borítja, amely kiváló védelmet biztosít a növény számára a hideg ellen. (Fotók: Bócsó Anita)
A májvirág kitelelő levelei gyakran „viharvertek”, az előző vegetációs év „sebhelyeit” viselik magukon. Bár a növény enyhén mérgező, ez nem riasztja el a friss zöldre áhítozó „rágcsálókat”. (Fotó: Bócsó Anita)
Frissen hajtott májvirág-levelek. A virágoknak már híre-hamva sincs. (Fotó: Szederjesi Tímea)
Akik szorgosan terjesztik
A májvirág szaporodásában nagy szerepet játszanak a rovarok, amelyek nem csupán a beporzást végzik el, hanem jelentős részt vállalnak a magok terjesztésében is.
Rovarlátogatók a Hepatica nobilis var. japonica virágain. A képen látható fajok inkább a beporzásban segítenek. (Forrás: Shinichiro Kameoka et al., 2019 )
Sok más kora tavaszi virághoz (hóvirág, keltikék stb.) hasonlóan a májvirág is hangyákra bízza magvainak terjesztését. A magvakat körülvevő, magas olaj- és fehérjetartalmú burok ugyanis igazi csemegét jelent a téli álomból éppen csak felébredt, és a lárvanevelést megkezdő hangyák számára.
Májvirág magkezdemények. Az aszmagok érésére még egy kicsit várni kell. (Fotó: Bócsó Anita)
A bolyban a hangyák elfogyasztják a mag tápanyagban dús külső burkát, a „hangyakalácsot” (elaioszóma), a számukra értéktelen részt pedig kiviszik a „szemétdombra”, vagy esetenként a boly belsejében hagyják, ahol később kicsírázik. Ez a „szolgáltatás” a hangyák és a májvirág számára egyaránt előnyös, és jól bemutatja a természet tagjainak kölcsönös egymásra utaltságát. Ebben a virágzó kapcsolatban egyedül a hangyák mozgáskörzete (ami néhány négyzetméterre terjed ki) korlátozza az együttműködés és a magterjedés térbeli lehetőségeit. A hangyák jelenléte az erdőben nem csupán a májvirág fennmaradása szempontjából fontos, sokrétű és pótolhatatlan szerepet töltenek be az erdei életközösségben.
A hangyák az erdei életközösség fontos tagjai. A képen nagyméretű Formica boly látható, egy mátrai tölggyel elegyes fenyvesben. (Fotó: Nagy Gyula; Forrás: Az erdőgazdálkodás hatása az erdők biológiai sokféleségére. DINPI tanulmánykötet, 2016)
Látható, hogy a hatékony fajmegőrzés nem merülhet ki csupán a törvény által biztosított betű szerinti védelemben, tiltásokban. Olyan átfogó természetvédelmi szemléletre van szükség, amely az élő rendszerek megóvását, zavartalan működését hivatott biztosítani.
Májvirág a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén
Az egyébként dunántúli elterjedéssel rendelkező májvirágnak az Északi-középhegység néhány pontjáról is ismerjük előfordulását. Ezek a lelőhelyek a tágabb értelemben vett Karancs-vidékhez tartoznak, vagyis Nógrád megye északi, határ menti tájain találhatók. Az állomány legnagyobb része védett területeken kívül él. Ez a tény a májvirág fennmaradása szempontjából különös súllyal bír, és jól mutatja az erdőgazdálkodók felelősségét a védett fajok megőrzésében.
A „klasszikus” (és egyben drasztikus) erdészeti beavatkozások kedvezőtlenül érintik a folyamatos erdőborítást igénylő fajokat. (Fotó: Papp Ferenc)
Könnyen belátható, hogy a vágásos üzemmódban kezelt erdők esetében a beavatkozások tulajdonképpen az élőhelyet magát (vagyis az erdő, mint életközösség létét) sodorják veszélybe.
Kistájak Nógrád megye északi részén. A hivatalos tájföldrajzi beosztás szerint a májvirág-élőhelyek többsége a Litke-Etesi-dombsághoz tartozik. (Készült Magyarország 1:1.000.000 léptékű földrajzi tájbeosztásának térinformatikai alapállományának felhasználásával, forrás)
A Litke-Etesi-dombságban jellemzően cseres-tölgyes erdőket találunk, az üde gyertyános-tölgyesek és szubmontán bükkösök csak kis kiterjedésben fordulnak elő a régióban. A májvirág élőhelyéül szolgáló gyertyános-tölgyes erdők erdészeti szempontból is fontosak és gazdasági jelentőséggel rendelkeznek. Az évtizedes hasznosítás miatt ma már csak elvétve találunk eredeti, természetes (vagy ahhoz közeli) állapotban fennmaradt állományokat. Ennek megfelelően a májvirág élőhelyein többnyire leromlott állapotú, a korábbi fahasználatok nyomait magán hordozó erdőkép tárul a szemünk elé.
Gyertyános-tölgyes a Litke-Etesi-dombságban, a májvirág egyik élőhelyén. (Fotó: Bócsó Anita)
Ezek az erdők gyakran akácossal határosak, ami további veszélyforrást jelent az őshonos faállományra és a hozzá kapcsolódó életközösségre. A gyorsan növő, erőteljes terjedésre képes akác megjelenése a gyertyános-tölgyes erdőkben természetvédelmi szempontból igen kedvezőtlen. A legnagyobb májvirág-élőhelyen az állomány egy része (amely egy akácossal határos erdőrészlet szélén található) már akácfák „árnyékában” bontogatja szirmait.
A szomszédos erdőrészletből benyomuló akác a májvirág élőhelyét is fenyegeti… (Fotó: Bócsó Anita)
Gazdasági erdeink többségében – sajnálatos módon – ritkán lehet igazán idős faegyedekkel találkozni. Ez alól a térség erdői sem jelentenek kivételt. A természetközeli erdőkben jellemző változatos fafaj- és korösszetételnek legtöbbször nyoma sincs. Legfeljebb egy-egy „ottfelejtett” famatuzsálem emlékeztet arra, hogy az öreg, korhadó fák is részei az életközösségnek.
Idős hársfa tövében megbújó májvirág. (Fotó: Bócsó Anita)
Nógrád megyében összesen 7 lelőhelyen tudunk a májvirág előfordulásáról. Ezek többsége igen kis egyedszámú, 10 tő körüli állományt rejt, ami a gyakorlatban (ökológus szemmel nézve) azt jelenti, hogy hosszú távon nem sok esélyük van a fennmaradásra. Az alacsony egyedszám mellett a térbeli elszigeteltség is problémát jelent. Több esetben tapasztalható, hogy az ilyen kis állományok egy-egy megmaradt gyertyános-tölgyes foltban „vegetálnak”, azaz egy erősen beszűkült élőhelyen, olykor nem is igazán optimális körülmények között igyekeznek túlélni.
Kis létszámú, elszigetelt állományok… sötét jövő? (Fotó: Bócsó Anita)
A legnagyobb, kb. 600 tövet számláló állományt egyelőre nem fenyegeti az eltűnés, ám amint azt láthattuk, az erdőhasználat módja a jövőben még ezt az erős populációt is veszélybe sodorhatja. Elmondhatjuk tehát, hogy a Dunától keletre élő májvirág-állományok fennmaradása végső soron azon múlik, hogy milyen szemlélettel gazdálkodunk erdeinkben.
Írta: Bócsó Anita – környezeti nevelő
A cikk borítóképét készítette: Lang Nándor (A lomberdő szépei)
