A Körös-Maros Nemzeti Park pusztai tájain rendkívül ritkán láthatunk darázsölyvet. A napokban azonban a Csanádi pusztákon két alkalommal is megfigyeltünk egy kóborló példányt.
Darázsölyvek a dél-alföldi tájakon sokkal ritkábban fordulnak elő, mint az ország erdősültebb részein, például a középhegységekben, illetve Nyugat-Magyarország területein. Nagyon jól rejtőzködő madarakról lévén szó, még akkor is nehéz őket megtalálni, ha a közelben fészkelnek.
A telet Afrikában töltik, s mire onnan visszaérkeznek, addigra már erősen lombosodnak a fák, így fészkük is rejtve maradhat az emberek elől. A Körös-Maros Nemzeti Parkban elterjedt ragadozó madarakkal ellentétben a darázsölyvek – nevükhöz híven -, elsősorban földben fészkelő darazsakat, méheket fogyasztanak. Testfelépítésük is ennek megfelelő: karmaik kevésbé horgasak, fejükön pedig pikkelyszerű, apró, kemény tollazat van, amely megóvja őket a darázscsípésektől.
A Csanádi puszták felett a közelmúltban két nap eltéréssel, két alkalommal is megfigyeltünk egy, a puszták fölött köröző darázsölyvet. Messziről is jól láthatóak voltak azok a jegyek, melyek megkülönböztetik a nálunk gyakori egerészölyvektől. Testmérete hasonló ugyan, de karcsúbb, feje kevésbé robusztus, szárnyai jóval keskenyebbek, farka viszont hosszabb.
A dél-alföldi pusztákon szemlélődő madarászok számára mindig nagy eseménynek számít egy-egy darázsölyv megpillantása. Nem gyakori vendégek, de minden évben előfordul néhány megfigyelés.
A cikk borítóképét készítette: Daróczi Csaba (Darázsölyv)
Fotó: Marik Pál
