Fészkelő partimadarak felmérése a Zagyva-völgy felső szakaszán

2022.06.21.

A partimadarak speciális élőhelyi igényekkel bíró fajcsoport, fajainak szinte mindegyike csökkenő állománynagysággal jellemezhető világszerte.

Európában és Magyarországon is komoly természetvédelmi kihívást jelent védelmük. Jellemzően a nyílt, sekély vizű, mocsaras, iszapos területeket kedvelik. Valaha folyóink rendszeres áradásai, valamint az árterek legeltetéses hasznosítása nagy területen kínált a partimadaraknak alkalmas élőhelyeket. A folyószabályozások, a megváltozott tájhasználat, és a klímaváltozás következtében azonban egyre kevesebb számukra az alkalmas fészkelő- és táplálkozó terület, így állományaik is hanyatlásnak indultak. Egyre kevesebb a tocsogós, legeltetett rét, a víztestekben pedig rendszerint állandó üzemi vízszintet tartanak, a vízszintingadozás következtében így nem alakulhatnak ki sekély, iszapos részek.

Bíbic fióka gyűrűzést követően

Igazgatóságunk működési területén elsősorban az alföldi tájegységek bírnak jelentős vizes élőhelyekkel. Ennek ellenére a hegylábi területeken is fontos az ott fészkelő partimadár mikropopulációk felmérése és védelme. A Zagyva folyó felső szakaszán is minden évben számba vesszük az ott fészkelő piroslábú cankókat, bíbiceket, kis liléket. Ezen fajok a térségben fontos indikátorok is, ahol jelen vannak, ott nagy eséllyel fordulnak elő más értékes fajok is, így vonuló vízimadarak, kétéltűek, ízeltlábúak, vagy éppen értékes mocsári vegetáció.

Bíbic tojásos fészekalja

A tavalyi év óta tartó jelentős vízhiány következtében idén sajnos nagyon kevés az alkalmas élőhely a szóban forgó madárfajok számára. A Zagyva nógrádi szakaszán mindössze három helyszínen regisztráltunk fészkelést. Az egyik helyszín az elmúlt években már klasszikusnak mondható költőhely, egy egész évben vízzel telt mocsár. Sokáig ez a terület sem volt alkalmas partimadár fészkelésre, ugyanis teljes egészét sűrű nádas borította, azonban az elmúlt években legeltetéssel kezelték a területet. A legelő állatoknak köszönhetően felnyílt a nádas, és iszapos szegélyek alakultak ki. A vízhiány azonban sajnos itt is érzékelteti hatását, így mindössze csak egy pár piroslábú cankó, és egy pár bíbic kezdett itt fészkelésbe.

Rejtőzködő kis lile fióka

A másik két fészkelőhely egy speciális helyzet következtében jött létre. Egy valaha volt nádas mocsár területén mesterséges tavakat hoztak létre, melyek medrét kialakították, azonban vízzel való feltöltődésük igen lassan halad. Így a sekély vizű, iszapos felszínek kiváló fészkelőhellyé váltak, 6-7 pár piroslábú cankó, számos bíbic és kis lile kezdett költésbe. Bár a partimadarak szempontjából idén áldásos ez az állapot a területen, hosszú távon mégis problémát jelent a tavak kialakítása csakúgy, mint oly sok más hasonló helyszínen. A természetes nádas és mocsárrét helyett ugyanis nagy kiterjedésű nyílt vízterek fognak kialakulni, melyek óriási párolgási veszteséget produkálnak majd, és a környező területek szárazodásához is vezetnek a talajvíz „összeszippantásával”. Emellett ezeket a hobbitavakat jellemzően növényzetmentesen tartják, és állandó vízszinttel üzemelnek, így kimondottan szegény élővilágnak adnak otthont.

Piroslábú cankó

Rövidtávon ezen fajok védelme érdekében nagyon fontos a meglévő állományok folyamatos felmérése, valamint az esetleges problémás helyzetekben a megfelelő védelmi intézkedések meghozatala. Ilyen intézkedés lehet például védőzóna kijelölése a fészkek környékén, hogy a tojásokat, vagy kisfiókákat ne veszélyeztesse a kaszálás. Hosszú távú megoldást azonban csak a vízgazdálkodás újragondolása, az élőhelyek helyreállítása jelenthet.

A cikk borítóképét készítette: Kocsis Ferenc (Rajban)