Forrás: Turista Magazin; Szöveg: Dömsödi Áron; Fotó: Dömsödi Áron
Észak–déli irányban szeltük át a Káposztafalvi-karszt fennsíkját, és bár 24 óránál alig több állt rendelkezésünkre, végigmentünk a leghosszabb szurdokon, kipróbálhattunk egy turistaházat, a karszt hangulatos völgyeiből a legmagasabb kilátópontjára másztunk, majd egy kanyonon átsétálva megérkeztünk egy hegyek közé ékelt tó partjára. Az általunk is bejárt mintegy 30 kilométeres táv azoknak ajánlott, akik a Szlovák Paradicsom belső zugaira, sokoldalú hangulataira is kíváncsiak.
A Gölnic völgyének terepasztala
A magyar túrázók körében is jól ismert Szlovák Paradicsom Nemzeti Park közelségének is köszönheti kiemelkedő népszerűségét: rövid autózást követően máris egy hűs, vadregényes szurdok bejáratánál állhatunk, hogy néhány óra patakmederben gyaloglást, létramászást és pallótaposást vállalva semmihez sem fogható élményeket gyűjtsünk. A mészkővidék hullámos, erdő borította fennsíkját eddig éppen azért nem ismertem, amiért a legtöbb látogató is kihagyja útvonalából: a szurdokokból kikerülve általában a hegylábi szálláshelyre vagy egy következő szurdokba vezetett utunk. Ezúttal azonban a nemzeti park átszelését, távolabb eső turistaösvényeinek megismerését tűztük ki célul.
Bár két nap állt rendelkezésünkre, és csak a tömegközlekedés szolgáltatásaira támaszkodhattunk, mégis tartalmas, változatos, látványosságokban bővelkedő útvonalat sikerült összeállítani. A Veľký Sokol völgyének végigjárásával jutottunk fel az 1000 méteres magasságban hullámzó karsztplatóra, hogy az annak déli szélén álló Geravy turistaházban töltsük az éjszakát. Másnap a fennsík fölött őrködő Holló-szikla (Havrania skala) meghódítása után a Sztracenai-kanyonba (Stratenský kaňon) ereszkedtünk, hogy Imrikfalva (Dedinky) víztározóját megkerülve üljünk újra vonatra.
A leghosszabb természetes kalandpálya
Káposztafalváról (Hrabušice) Erdőalja (Podlesok) és Píla érintésével értük el a kiszemelt Veľký Sokol szurdokvölgyét, ahol bevettük magunkat a Káposztafalvi-karszt sziklafalai közé. A szurdok legalsó szakaszán sajnos még látható az egykori erdészeti út nyoma: a hóolvadás és a heves esőzések után tomboló patakot védfalakkal igyekeztek kijelölt medrébe szorítani, hogy a nem kevésbé izgalmas mellékvölgy, a Malý Sokol oldalából évtizedekkel ezelőtt letermelt fát szállító járművek zavartalan mozgását biztosítsák. Szerencsére hamar magunk mögött hagyjuk e letűnt kor emlékét, és átlépünk a valódi kárpáti őserdőfolt határán. A Veľký Sokol a leghosszabb, sokak szerint a legszebb szurdokvölgy a környéken, és annyi bizonyos, hogy unatkozni nem enged. Az egyre inkább fölénk magasodó sziklafalak közt gázolva számos apró kihívással szembesülünk, közben pedig milliónyi természeti csoda tárlatát nézzük végig. A szurdoktúrázás talán ezt az élményt élezi ki a végletekig: miközben kőről kőre egyensúlyozunk, létrafokokon lépdelünk, játszva tapasztaljuk a természet elemeit egy olyan „kalandpályán”, amelyhez hasonlót az ember legjobb igyekezete ellenére sem lehet képes létrehozni.
Kis erő, nagy idő: noha a hol szelíden, hol sisteregve folydogáló patak a nyárutón éppen csak lábaink lehűtésére alkalmas, mégis évmilliós munkájának kirakatában gázolunk. Miközben a sziklába fűrészelte magát, örvénylésével a legkülönfélébb alakú üstöket, üregeket mélyített a hegyoldalba. A szurdok csapdájába esett fatörzsek dzsungelében a felerősített kapaszkodóláncok teszik áthatolhatóvá az akadályhalmazt, a nagyobb vízesések lépcsőit pedig méretes létrák hidalják át.
Útszűkület és vízesés a Veľký Sokolban
A karsztfennsík csontvázán
A szurdokból kiérve padokkal felszerelt pihenő várja a megfáradt túrázókat, s innen bükkösben oldalazó ösvényen vezet tovább a piros jelzés. A turistaház egyórányi gyaloglás a nyugalmas, árnyas erdőben. A ház a Geravy nevű rétláncolatra épült – a zöldellő tisztásokat hatalmas fenyők övezik és szabdalják. A kecsesnek nem mondható, de hangulatos épület két részből áll: egy olcsó turistaszállóból és egy nem sokkal drágább hegyi hotelből. A rendezett, szerény berendezésű, emeletes ágyas szobák és a vadászati trófeákkal gazdagon díszített étterem mellett barátságos személyzet teszi otthonossá. Bár csak 1027 méteren vagyunk, nyári éjszakákon is bőven 10 fok alá csökkenhet a hőmérséklet – a régi sípályákról már csak néhány rozsdás berendezés tanúskodik, ahogy az épületet Imrikfalvával (Dedinky) összekötő felvonó is fényesebb múltról árulkodik. A legtöbben a közeli Zejmár-szakadék (Zejmarská roklina) végigjárása után vetődnek erre, de az épület körül legelő hátasok lovas túrákra is lehetőséget adnak. A hirtelen lehűlő levegőben felszálló pára kísértetiesen bukolikus idillje fészkelte be magát a fenyők közé, páratlan hegyvidéki hangulattal tetézve az estét.
A Geravy turistaház
Kétórányi sétára a háztól egy látványos sziklaalakzat homlokfala emelkedik a táj fölé: a Holló-szikla (Havrania skala) egy 1153 méteres kilátóhely, amelyből nem sok van a Káposztafalvi-karszton. A Geravy tisztását magunk mögött hagyva a sárga jelzésen sötét, mély csöndbe burkolózó erdőbe ereszkedünk: a karsztfennsíkot minden irányban felszabdalták a vízfolyások, lényegében csak annak „csontváza” maradt meg, ezért az élesen kanyargó völgyeket hol keskeny gerincek, hol kisebb platók választják el egymástól.
A paradicsom fölött
Kényelmes sétaút vezet végig a sajátos atmoszférájú völgyeken. A karszt belső részein egyveretű fenyvesek és harsányan csobogó patakok között kanyargunk, s egy hosszú tisztássort követünk a zöld jelzésen haladva. Erről letérve érjük el a szirtnek nekivágó sárga turistautat, amely eleinte a Békás-szoros autók nélküli változatára emlékeztető völgyszűkületbe fúrja magát. A Holló-sziklára izzasztó emelkedő juttat fel. Utolsó szakaszán már a sziklaoldal vájataiban mászunk, hogy végül egy útkereszteződés után kibukkanjunk az első panorámateraszra.
Kilátás a Holló-szikláról
A kilátás korlátozott, de a Magas-Tátra keleti bástyáitól a Geravy magaslatáig terjed. Könnyen észlelhetjük, mennyire szabdalt, hullámos fennsíkon közlekedtünk. A Veľký Sokol oldalának sziklabordái pont szemben fehérlenek, körülöttük pedig mindenfelé erdőtakaró fedi a tájat. Még néhány méter az ösvényen, és elérjük a sziklacsúcsot, ahonnan a Szlovák Paradicsom leglátványosabb panorámája tárul elénk. Amellett, hogy napi útvonalunk jól végigkövethető, a távolban hegyvidékek sora tűnik fel. Legtávolabb a Zempléni-hegység szlovákiai folytatásának sziluettje sötétlik, de feltűnik a Vepor, a Murányi-karszt és még az Alacsony-Tátra is. Az Imrikfalvi-víztározóba futó, felduzzasztott Gölnic (Hnilec) egyik kanyarja is megcsillan a hegyek közt – pontosan erre vezet tovább az utunk. A sziklát elhagyva hűs fenyőerdők és újabb pompás tisztások kísérik lépteinket, egy erdőirtásról az Alacsony-Tátra gerincét keletről lezáró Király-hegy (Kráľova hoľa) irányába nyílik zavartalan kilátás. A Sztracenai-kanyonhoz közelítve először vízeséseket mellőzünk, majd belépünk a patakmederbe, hogy egészen a völgyaljig abban is maradjunk.
Séta a terepasztalon
A Sztracenai-kanyon (Stratenský kaňon) sziklafalai alatt aszfaltút követi a sebes Gölnic medrét, így a korábban átéltekhez képest visszafogottabb természetközeli élményben részesülünk. Az autóúton gyalogolva Sztracena (Stratená) akár a túra befejezőpontja is lehet, hiszen vasútállomásáról Kassáig utazhatunk. A falukép – magasan a szlovák átlag fölött teljesítve – gyengébb formában lévő osztrák településekét idézi, de a klasszikus kelet-európai betegségben szenved: a villanyvezetékek kavalkádja rendezetlen pókhálóként szövi körül (nem kevés bosszúságot okozva bárkinek, aki fényképezőjével meg akarná ragadni szépségét).
Nem érdemes azonban némi felfrissülés után kihagyni az Imrikfalváig (Dedinky) a felduzzasztott patakot követő útszakaszt. Ha valaki terepasztalt építene, innen érdemes ötleteket merítenie: a parton az erdő és a tó közé szorított, alagútból hídra kanyarodó vasútvonal, a színes vízibiciklik, a meredek hegyoldalak egy túlméretezett makett részleteire emlékeztetnek. Hátrapillantva a régen elhagyott Holló-szirt ül a táj fölött. Nehéz hasonló elragadtatással beszélni Imrikfalváról (Dedinky), amely a tó és kellemes környezete ellenére szegényes megjelenésű üdülőtelepülés. A főtéren zsúfolt parkoló kapott helyet, a lepukkant összkép és a nyüzsgő tömeg pedig nem csábít maradásra a természetben töltött napok után. A falu méltányolandó tulajdonsága, hogy omladozó vasútállomásáról egy átszállással Kassáig utazhatunk, ahonnan Budapest a következő úti cél.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. októberi számában.
